Kaptam egy emailt.

A lovarda melletti településre vezető út.

A lovarda melletti kerékpár út. Éppen agy bringás hajt át. Nem sokkal ezután van a lovarda bekötő útja.
Kicsit később egy másik bringás után hajtva mentem át én is.


A település másik szélén egy a reggelijét kereső macska.:-))

A második emailom után, tegnap végre választ kaptam.
Arról értesít a lovarda tulajdonosa, hogy az illető dolgozó akit felelőssé tehető a szabadon szaladgáló kutyák, és így a támadás miatt, írásbeli figyelmeztetést kapott, Ezzel egy idejeüleg ígéri, hogy megakadályozzák a hasonló eseteket, a kutyák mozgásának korlátozásával, és neveléssel. A lovarda lehetséges bekerítéséről nem esett szó a levélben.
Őszintén szólva nekem ennyi elég, azért mert ha tényleg megelőzik a további támadásokat, akkor én elértem a célom, hogy senki ne kerülhessen abba helyzetbe amiből én alig tudtam kimenekülni.
Ma reggel már induláskor azon gondolkodtam, hogy át menjek, vagy ne menjek az ominózus szakaszon. Abba maradtam magammal, hogy még korai, és inkább nem!
De mire odaértem, eszembe jutott a levél, és benne foglalt ígéret, és a körülmények is úgy alakultak, hogy vettem a bátorságot és ÁTMENTEM!
Ugyan is a hídhoz közeledve megláttam az átjáróban egy futó embert. Gondoltam, ha őt nem bántják akkor talán engem sem. Vagy ha mégis akkor legalább ketten leszünk! Utána mentem, és szinte egyszerre mentünk át azon a szakaszon ahol szombaton elértek a kutyák.
A szívem a torkomban dobogott, teljesen leizzadtam, de átjutottam. oldalra nézve, láttam, hogy a lovak kint vannak a karámban, tehát a személyzet itt van. Kutyát nem láttam, és nem hallottam.
Mikor teljesen átértem, megálltam, és csináltam néhány fotót. Egy bringás éppen akkor ment abba az irányba amerről én jöttem, és majd ha megteszem a négy km-t, akkor arra kell visszamennem.
Volt, illetve van még egy lehetőség a visszajövetelre, a hatos út alatt át a városi bringaútra.
Ha visszafelé nem merek a lovarda mellett elmenni, akkor át megyek a városi szakaszra.
Visszafelé is jól alakult a dolog mert éppen amikor odaértem, hogy dönteni, hogy merre, akkor jött a város felől egy bringás, és becsatlakoztam mögéje, és így jöttem át visszafelé .
Mire kijutottam addigra megint teljesen leizzadtam, de túl vagyok rajta. A kutyákat nem láttam, tehát valóban korlátozták őke a szabad össze-vissza csatangolásban!
Azt még nem tudom, hogy ha éppen nem jön senki, akkor mit fogok tenni?!

Mint a fuvaros lova.......

Ez egy korábbi fotó, a bringa út menti, bejáratnak nevezett részről. Sem kerítés, sem kapu nincsen!

A lovarda melletti, aszfaltozott nyúlgát, egy arra járó fácánnal.

A közeli kis település egyik házának kerítése.

Vicces, de már majdnem olyan a bringám, mint a fuvaros lova. Amikor elérek ahhoz a szakaszhoz, amit a kutyák területének vélek, akkor egyszerűen nem megy tovább:-))
Persze, tudom, hogy nem magától csinálja, hanem az én félelmem még mindig akkora, hogy szinte reflexből fordítom a kormányt, és fordulok vissza. Tudom, hogy nem mehetek arra addig amíg nem vagyok biztos benne, hogy a kutyák nincsenek kint, mert félek tőlük, és a félélemnek szaga van, amit a kutyák nagyon is könnyen megéreznek, és ez még jobban irritálja őket.
Ez a szag azért van, mert ebben a lelki állapotban fokozottan verejtékezni kezd az ember, és azt érzik meg az állatok. Őket ez irritálja, és arra készteti, hogy zavarják el ennek a szagnak a hordozóját. Vagy ha nem sikerül elzavarni, akkor semmisítsék meg. Ez egy olyan tulajdonsága a kutyának, amit egy kutyatartó embernek illene tudni. Főleg ilyen típusú kutya esetén. Az ilyen típusú kutyákat egyáltalán nem lenne szabad olyan helyen tartani, ahol sok ember, netán gyerekek is megfordulnak. Már pedig egy nyilvános lovarda ilyen hely. Főleg amikor még külön gyerek programokat, gyerek táborozást is szerveznek. Ráadásul kerítés nélküli területen, ahol a közelben egy családi házas lakóterület is van!
A szombat reggel elküldött emailremre nem jött semmi válasz, ezért el küldtem egy sürgető levelet, és közöltem ha erre sem kapok választ, akkor ez ügyben a következő kérdéseimet a a kerületi jegyzőnek fogom fel tenni!

A reggeli bringázásaimat nem fogom elhagyni, legfeljebb más útvonalat keresek.
Ma már kipróbáltam egy útszakaszt, hogy hány km-t tudok vele hozni, mert egyáltalán nem tetszik, hogy mióta történt a támadás, azóta nincs meg a napi 20km.

Ma is voltam bringázni,de......................

Ott az átjáró túloldalán tudtam megszabadulni a támadó kutyáktól. Ma nem mertem ennél tovább menni. Bringások , motorosok jöttek, mentek, de én nem mertem nekivágni!

Pöttyös Mirci, aki ma is olyan kedves, és barátságos mint mikor hónapokkal ez előtt, utoljára találkoztunk.

Kicsit soványabb, mint régen volt, de már itthon a gazdi, és majd lesz miből összeszednie magát!:-))

Igen, ma is voltam bringázni, de nem mertem végig menni a szokásos távon. Mikor eljutottam az M0-s Hárosi hídjához, szabályos félelem vett rajtam erőt, és leszálltam a bringáról, még mi előtt elértem volna azt a részt amit, szerintem a kutyák a maguk terület határának tekintenek.
Szombaton, amikor a támadás történt, küldtem egy mailt a lovardába, a honlapjukon levő címre.
Leírtam a történteket, és kértem őket, hogy válaszoljanak, mit szándékoznak tenni, a hasonló esetek elkerülése érdekében.
Ez idáig még valahogy nem sikerült nekik időt szakítani, a válaszra.
Reggel, ahogy álltam és fotóztam, néhány bringást és motorost láttam átjönni azon a szakaszon. A hídról is jött egy bringás aki arra felé ment. Ezt a fiatalembert szinte minden reggel látom erre bringázni. Egészen biztos dolgozni jár ezen az útvonalon. Amikor láttam, hogy megáll a híd alatt utána mentem, és elmondtam neki, hogy mi történt szombat reggel. Először csodálkozott,de aztán felajánlotta, hogy át kísér a kritikus szakaszon, de én így sem mertem vállalni, mondván vissza is kell jönni. Még az sem jutott eszembe, hogy van egy átjáró a hatos út alatt, ahol be lehet jutni a városi szakaszra.
Nem tudom, hogy mikorra múlik el ez az érzésem, de ma még nagyon világosan, és elevenen él bennem ami történt. Állandóan annak a kutyának a fejét látom amelyik a jobb oldalamon támadott, és majdnem sikerült neki megelőznie. Az alatt a néhány pillanat alatt láttam magam amint a kutyáknak sikerül feldönteni, és még csak védekezni sem tudtam volna.
Néha annyira elevenek ezek a képek, hogy tegnap este nem tudtam elaludni tőlük. Állandóan azt a, fehér fogakat villogtató, fekete kutyafejet láttam magam előtt.

Azért jó is történt menet közben. Megint találkoztam azzal a kis fehér macskával, akit egy ismerősöm hathatós segítségével ivartalanítottak. A gazdija hosszabb ideig külföldön volt, ráadásul a szomszédok odavittek az udvarba egy gyönyörű skót juhász kutyát. Azt nem tudom, hogy a kutya bántotta, vagy zavarta-e a macskát, de nagyon úgy nézett ki, hogy a macska ezt nem is akarta kipróbálni, mert miután a kutya odakerült, azóta nem láttam a macskát.
Azért ez érdekes, meg jött a gazdi, előkerült a macska.
Mondja még valaki, hogy a macskák csak a helyhez ragaszkodnak:-))

Csak a szerencsén múlott........

Csak jóval később, már nyugodtabb bringázás közben vettem észre, hogy fázik a lábam, és néztem meg hogy miért. Hát ezért, mert amikor elkapta, el is szakította a farmeromet. Tényleg nagy szerencse, hogy nem tudott lerántani!
Ez az a tábla ahonnan szerettem volna szórólapot levenni.

Ez az M0-s Hárosi hídja, erre járok minden nap, és most is errefelé menekültem.

Ma is, mint minden reggel, elmentem a kedvenc bringa utamra bringázni. A szokásosnál kicsit korábban indultam, nem hatkor, hanem ötkor mert már nagyon nagy a meleg, és kora reggel, még viszonylag elviselhető. Csend volt, szombat lévén senki sem járt még kint. Illetve, egy szintén minden kora reggel bringázó idős férfi, már Budatétényben meg is fordult, és szembe találkoztunk, mert ő már hazafelé tekert.
A Hárosi Dunapart, megint gyönyörű volt, a két kis budatétényi, part menti "falucska" csendes. Gondolom a nagy meleg miatt, szombat lévén, próbáltak az emberek egy kicsit a szokásosnál tovább aludni.
A lovarda mellett elhajtva láttam, hogy még a lovak nincsenek kint a karámban. A bejáratnál, a táblájukon láttam néhány szóró lapot, és egy kicsit beljebb egy transzparenst, amin lovas táborba, lovas napokra invitálja az arra járókat. Gondoltam majd visszafelé veszek a szóró lapból, és megnézem, hogy mit hirdetnek.
Végig mentem a két nyúl gáton, egy macskáról több fotót készítettem, majd indultam visszafelé.
A lovarda előtt, egy kicsivel túl mentem a bejáratnál elhelyezett cégtáblán, ahol a szóró lapok voltak. Ezért megálltam, leszálltam, hogy visszamenjek. Ekkor azt vettem észre, hogy bentről, az istállók elöl, a két nagy kutya dühösen ugatni kezd. Majd, szinte ezzel egy időben elindulnak felém.
Rossz érzésem támadt, és visszaszálltam a bringára, hogy elinduljak hazafelé, de akkor már a két hatalmas fekete kutya ott is volt, és nagy lendülettel támadtak. Nem tudtam mit csinálni, csak jobbra- balra néztem, és próbáltam minél nagyobb sebességre hajtani a bringát. Bár tudtam, hogy a kutyáknál nem lehetek gyorsabb. Két oldalról állandóan ugráltak felém, és kapkodtak a lábam után. Alig bírtam megtartani a a bringát, hogy fel ne taszítsanak. Tudtam, hogy ha felborítanak, akkor egyből rajtam lesz mid a kettő. és akkor nincs semmi reményem arra, hogy akár csak élve megússzam a támadásukat. A bal oldalamat támadó elkapta a farmeromat, és majdnem lerántott. Ekkor hittem azt, hogy vége a világnak, benne nekem, és elkezdtem torkom szakadtából sikítani, és minden erőmet beleadtam, hogy még nagyobb sebességet hajtsak ki a bringából. Ekkor az egyik kutya lemaradt, majd nem sokkal ezután a másik is.
Nem tudom, miért támadtak meg, nem tudom miért hagytál abba, és nem tudom, hogy hány másodpercig tartott ez az egész, de sem közben sem utána, egy teremtett lelket sem láttam, aki segíthetett volna. Csak akkor mertem hátra nézni, amikor már átjutottam az M0 hídja alatt. Akkor már nem láttam a kutyákat.
Ebben két rendkívüli dolog is van.
Az egyik az, hogy köz területen történt, de ezt a köz területet a kutyák a saját védelmük alatt, saját területüknek tekintik. Amíg ki nem jutottam az ő általuk kijelölt körzet határukon, addig támadtak, és ki tudja mire lettek volna képesek.
A másik az, hogy a két kutya közül az egyik egy fotózásomnál odajött hozzám, és megszagolgatott, jól kőrbe járkált, majd visszament a lovarda területére. Tehát már találkoztunk, és akkor nem tartott ellenségnek, akit el kellene távolítani.
Minden esetre nagyon ijesztő volt a dolog, és nagyon meg is ijedtem. Nem tudom, hogy mikor merek megint arra menni!?

Elaludtam!

Kedvenc bringautam javítás közben:-))

Ez az a földkupac, amit, amikor megláttam azt hittem, hogy megszüntetik a bringautat:-((

Minden reggel négy óra tájban ébredek. Nem is bánom, mert ebben a melegben nem szívesen bringáznék a délelőtti nagy melegben. Kora reggel még viszonylag kellemes, csak néha nagyon csípnek a szúnyogok. Ma reggel nem ébredtem, csak őt óra után, és amikor elindultam a szomszédasszonyom már visszafelé jött a kutyasétáltatásból. Jót nevetett rajtam, mert mondtam neki, hogy elaludtam, és azért indulok ilyen későn. Éppen hat óra volt:-))
Azért szeretek korábban menni, mert ilyenkor már elég sok szúnyog van, és nagyon agresszívek.
Elég gyakran csak azért nem állok meg fotózni mert ha nem mozgok, nem haladok akkor azonnal megtámadnak, és nagyon csúnya, fájdalmas nyoma marad a csípéseiknek.
A bringaút budatétényi szakaszát teljesen felújítják. Felszedik a kockaköveket, és újra rakják, mert már nagyon rossz volt, sok helyen megsűlyedt, a széleit benőtte a gaz. Már majdnem kész van, csak egy rövid szakaszát javítják még.
Féltem, hogy elveszik ezt a bringautat, mert mellette építenek egy lehajtó ágat az MO-shoz. Ennek az útnak a kedvéért egy valóságos erdőt irtottak ki. Tele volt madarakkal, csak úgy zengett az éneküktől a környék. Ezért azt hittem, hogy az erdőt nem kímélték akkor a bringautat sem fogják. De szernecsére, legalább az megmaradt.:-))

Nagyon szép reggel volt!

Mint minden reggel, így ma is hat óra tájban indultam bringázni. Amikor kiértem a Dunapartra, csodálatos napfény, és enyhén fújdogáló szél fogadott. A távoli nyárfa levelei valóságos ezüst díszként csillogtak, amint a szél kifordította, és ezzel szembetűnővé tette a fonákjukat. Nagyon szép, és vidámságot keltő látvány volt!
Tovább haladva, a Hosszúréti patakhoz értem, és nagyon meglepett, hogy egyetlen horgász sem volt kint a parton.
Néhány alkalommal nagyon érdekes látványban volt részem. Egy horgász végre fogott egy szép nagy halat, és nem tette el, hanem visszaengedte a vízbe. A többiek kérdezték, hogy segítsenek-e, de azt válaszolta, hogy nem kell, mert ez a Kicsi Angyal, és mindjárt vissza engedi. Akkor azt hittem, hogy csak egy eset, de néhány nap múlva ugyanez a jelenet játszódott le más szereplővel. Nagyon megható volt, mert nem azért mennek ki horgászni, hogy megöljék a halat, hanem a sport, a jó levegő, és a társaság kedvéért. Ez nagyon tetszett nekem.:-))

Ez a két fotó ugyan ott készült, de egy hónap időkülönbség van a kettő között. Június elején nagyon magas volt a vízállás, mára teljesen visszahúzódott a víz, és szinte átlehet lépni a patakon.
Tovább haladva, a Hárosi Dunához értem. Ez egy igazi csoda. A fények játéka a tükörsima vízen egyszerűen lenyűgöző. Rengeteg madár él, és költ a hatalmas öreg fákon. Csend, nyugalom és béke. Nagyon kellemes, nagyon szeretem.

Az M0 hídján túl találkoztam Bundás, Negró, és Lady kutyák gazdijával, aki éppen egy nagyon elhanyagolt, barátját vesztett kutyusnak tálalta a reggelijét.
A kutyus barátját, akivel együtt őrizték a házat, kóbor kutyák támadták, és ölték meg. A kutyust annyira megviselte barátja elvesztése, hogy még a ház őrzését is abbahagyta. Engem sem ugatott, meg úgy mint, amikor még ketten voltak a társával.
Most már valamivel jobb állapotban van, remélhető, hogy összeszedi magát, és rendbe jön!

Plázs az öbölben.

Egy szép nagy tükör, melyben a partmenti fák nézegetik magukat:-))

Egy másik tükör, az egyik épület hatalmas üvegajtaján:-))

A taplógomba, a korhadó fatörzsön.

A szép, homokos part, ahol a jó időben sokan fürdőznek.

Nem nagyon szeretem, és nem is szoktam használni az idegen szavakat, de ez az eset más.
Más azért, mert minden nyáron azon gyakorlatoznak szép fővárosunkban, hogy a Dunai rakpart egy nagyon forgalmas szakaszán Francia típusú strandot csináljanak.
Nevetséges erőlködés, és felesleges pénz költés, akkor amikor a Lágymányosi öbölben egy gyönyörű homokos strand részt alakítottak ki. Nagyon szép, barátságos, és az öböl zárt részén a víz is tiszta. Ma délelőtt megint kimentem, és láttam, hogy milyen vidáman strandolnak ott az emberek.
Kár, hogy csak ez az egy ilyen hely van a városban. Azért mentem ma, mert holnap biztos rengetegen lesznek, és akkor nem lehet rendesen fotózni.
A gátcsúcsra is kimentem, és ott egy érdekes dolgot is láttam. Egy, félig a homokban levő, elkorhadt fadarabon kinőtt a taplógomba. Nem gyakran lehet ilyent látni, olyan helyen ahol sokan járnak, mert rendszerint elpusztítják az emberek, mert nem találják érdekesnek, értékesnek.