Ma is voltam bringázni,de......................

Ott az átjáró túloldalán tudtam megszabadulni a támadó kutyáktól. Ma nem mertem ennél tovább menni. Bringások , motorosok jöttek, mentek, de én nem mertem nekivágni!

Pöttyös Mirci, aki ma is olyan kedves, és barátságos mint mikor hónapokkal ez előtt, utoljára találkoztunk.

Kicsit soványabb, mint régen volt, de már itthon a gazdi, és majd lesz miből összeszednie magát!:-))

Igen, ma is voltam bringázni, de nem mertem végig menni a szokásos távon. Mikor eljutottam az M0-s Hárosi hídjához, szabályos félelem vett rajtam erőt, és leszálltam a bringáról, még mi előtt elértem volna azt a részt amit, szerintem a kutyák a maguk terület határának tekintenek.
Szombaton, amikor a támadás történt, küldtem egy mailt a lovardába, a honlapjukon levő címre.
Leírtam a történteket, és kértem őket, hogy válaszoljanak, mit szándékoznak tenni, a hasonló esetek elkerülése érdekében.
Ez idáig még valahogy nem sikerült nekik időt szakítani, a válaszra.
Reggel, ahogy álltam és fotóztam, néhány bringást és motorost láttam átjönni azon a szakaszon. A hídról is jött egy bringás aki arra felé ment. Ezt a fiatalembert szinte minden reggel látom erre bringázni. Egészen biztos dolgozni jár ezen az útvonalon. Amikor láttam, hogy megáll a híd alatt utána mentem, és elmondtam neki, hogy mi történt szombat reggel. Először csodálkozott,de aztán felajánlotta, hogy át kísér a kritikus szakaszon, de én így sem mertem vállalni, mondván vissza is kell jönni. Még az sem jutott eszembe, hogy van egy átjáró a hatos út alatt, ahol be lehet jutni a városi szakaszra.
Nem tudom, hogy mikorra múlik el ez az érzésem, de ma még nagyon világosan, és elevenen él bennem ami történt. Állandóan annak a kutyának a fejét látom amelyik a jobb oldalamon támadott, és majdnem sikerült neki megelőznie. Az alatt a néhány pillanat alatt láttam magam amint a kutyáknak sikerül feldönteni, és még csak védekezni sem tudtam volna.
Néha annyira elevenek ezek a képek, hogy tegnap este nem tudtam elaludni tőlük. Állandóan azt a, fehér fogakat villogtató, fekete kutyafejet láttam magam előtt.

Azért jó is történt menet közben. Megint találkoztam azzal a kis fehér macskával, akit egy ismerősöm hathatós segítségével ivartalanítottak. A gazdija hosszabb ideig külföldön volt, ráadásul a szomszédok odavittek az udvarba egy gyönyörű skót juhász kutyát. Azt nem tudom, hogy a kutya bántotta, vagy zavarta-e a macskát, de nagyon úgy nézett ki, hogy a macska ezt nem is akarta kipróbálni, mert miután a kutya odakerült, azóta nem láttam a macskát.
Azért ez érdekes, meg jött a gazdi, előkerült a macska.
Mondja még valaki, hogy a macskák csak a helyhez ragaszkodnak:-))