2010. július 17., szombat

Csak a szerencsén múlott........

Csak jóval később, már nyugodtabb bringázás közben vettem észre, hogy fázik a lábam, és néztem meg hogy miért. Hát ezért, mert amikor elkapta, el is szakította a farmeromet. Tényleg nagy szerencse, hogy nem tudott lerántani!
Ez az a tábla ahonnan szerettem volna szórólapot levenni.

Ez az M0-s Hárosi hídja, erre járok minden nap, és most is errefelé menekültem.

Ma is, mint minden reggel, elmentem a kedvenc bringa utamra bringázni. A szokásosnál kicsit korábban indultam, nem hatkor, hanem ötkor mert már nagyon nagy a meleg, és kora reggel, még viszonylag elviselhető. Csend volt, szombat lévén senki sem járt még kint. Illetve, egy szintén minden kora reggel bringázó idős férfi, már Budatétényben meg is fordult, és szembe találkoztunk, mert ő már hazafelé tekert.
A Hárosi Dunapart, megint gyönyörű volt, a két kis budatétényi, part menti "falucska" csendes. Gondolom a nagy meleg miatt, szombat lévén, próbáltak az emberek egy kicsit a szokásosnál tovább aludni.
A lovarda mellett elhajtva láttam, hogy még a lovak nincsenek kint a karámban. A bejáratnál, a táblájukon láttam néhány szóró lapot, és egy kicsit beljebb egy transzparenst, amin lovas táborba, lovas napokra invitálja az arra járókat. Gondoltam majd visszafelé veszek a szóró lapból, és megnézem, hogy mit hirdetnek.
Végig mentem a két nyúl gáton, egy macskáról több fotót készítettem, majd indultam visszafelé.
A lovarda előtt, egy kicsivel túl mentem a bejáratnál elhelyezett cégtáblán, ahol a szóró lapok voltak. Ezért megálltam, leszálltam, hogy visszamenjek. Ekkor azt vettem észre, hogy bentről, az istállók elöl, a két nagy kutya dühösen ugatni kezd. Majd, szinte ezzel egy időben elindulnak felém.
Rossz érzésem támadt, és visszaszálltam a bringára, hogy elinduljak hazafelé, de akkor már a két hatalmas fekete kutya ott is volt, és nagy lendülettel támadtak. Nem tudtam mit csinálni, csak jobbra- balra néztem, és próbáltam minél nagyobb sebességre hajtani a bringát. Bár tudtam, hogy a kutyáknál nem lehetek gyorsabb. Két oldalról állandóan ugráltak felém, és kapkodtak a lábam után. Alig bírtam megtartani a a bringát, hogy fel ne taszítsanak. Tudtam, hogy ha felborítanak, akkor egyből rajtam lesz mid a kettő. és akkor nincs semmi reményem arra, hogy akár csak élve megússzam a támadásukat. A bal oldalamat támadó elkapta a farmeromat, és majdnem lerántott. Ekkor hittem azt, hogy vége a világnak, benne nekem, és elkezdtem torkom szakadtából sikítani, és minden erőmet beleadtam, hogy még nagyobb sebességet hajtsak ki a bringából. Ekkor az egyik kutya lemaradt, majd nem sokkal ezután a másik is.
Nem tudom, miért támadtak meg, nem tudom miért hagytál abba, és nem tudom, hogy hány másodpercig tartott ez az egész, de sem közben sem utána, egy teremtett lelket sem láttam, aki segíthetett volna. Csak akkor mertem hátra nézni, amikor már átjutottam az M0 hídja alatt. Akkor már nem láttam a kutyákat.
Ebben két rendkívüli dolog is van.
Az egyik az, hogy köz területen történt, de ezt a köz területet a kutyák a saját védelmük alatt, saját területüknek tekintik. Amíg ki nem jutottam az ő általuk kijelölt körzet határukon, addig támadtak, és ki tudja mire lettek volna képesek.
A másik az, hogy a két kutya közül az egyik egy fotózásomnál odajött hozzám, és megszagolgatott, jól kőrbe járkált, majd visszament a lovarda területére. Tehát már találkoztunk, és akkor nem tartott ellenségnek, akit el kellene távolítani.
Minden esetre nagyon ijesztő volt a dolog, és nagyon meg is ijedtem. Nem tudom, hogy mikor merek megint arra menni!?

2 megjegyzés: