Kellemes meglepetés:-)

Nagyon fúrcsa, de ma már odajutottunk, hogy egy korábban teljesen természetes dolgot kellemes meglepetésként élük meg. Történt ugyanis, hogy a ma reggeli bringázás közben egy fára kiragasztott, kézzel írott tacepaóra lettem figyelmes. Ahogy elhajtottam mellette, csak annyi villant a szemembe, hogy "találtam". De mit azt nem láttam, mert elhaladtam előtte. Visszamentem, és ahogy elolvastam a cédulát, nagyon jó érzés járt át. Az öröm oka, hogy igenis vannak becsületes , jóérzésü emberek! Akkor még nincs veszve semmi, bármilyen nehéz is a hétköznapokat, egyiket a másik után megélni! Nem halt még ki az emberekből a másik ember iránti figyelem. A mai bringázásom sokszorosan hasznos volt! A legfőbb nyereség: Minden nyomorúság ellenére lehet hinni az enberi tisztességben! Most nagyon jól érzem magam!

Ma megint történt valami.

Elég rég óta, eseménytelenül zajlik a reggeli bringázásunk. Szép időben, jól kibeszélgetjük magünkat, és közben megcsináljuk a napi, ma már szinte kötelező penzumot. Ma reggel viszont megint láttam furcsaságot. Konkréten azt, hogy az egyik kanyarban a bokrok mellett parkolt egy autó. Pont ott, ahol tavaly a hajléktalan nő feküdt, és aludt egy kidobott kanapén. A barátnőm később jött, így a szokásos útunknak majnem a végén visszafordultam, és jöttem visszafelé. Mire visszaértem az utóhoz kb. egy őra telt el. A nap már igen csak erősen sütött, és kocsi szélvédővel a nap felé állt. Ahogy elmentem előtte láttam, hogy még mindig ugyan abban a pótban fekszik valaki a vezető ülésben. Akkor már gondoltam, hogy itt valami nem oké, ezért ha visszafelé jövünk a barárnőmmel, akkor megállunk és megnézem, hogy mi a helyzet. Mondtam a barátnőmnek, hogy siessünk, mert lehet, hogy dolgunk lesz! Mikor odaértönk, megálltunk, és bekopogtam a szélvédőn. Szerencsére az alvó azonnal ébredt, és mondtam neki, hogy már nagyon erősen süt a nap és kocsiban nagyon felmegy hőmérséklet! Akár még bajba is kerülhet tőle! Várakozásommal ellentétben nem gorombáskodott, hanem köszönte, hogy felébresztettem. Aztán ott maradt a kérdés, hogy valyon mi történhetett egy középkorú nővel aki valami oknál fogva a Duaparti bringa út mentén, kocsiban alva töltötte az éjszaká!?

Kedves barőátnőimmel a bringaúton:-)

Mi hárman minden nap kora reggel, a nagy meleg előtt megyünk bringázni. Ritkán fordul elő, hogy kihagyunk napot. Ha valaki még sem jön akkor neki egészen biztos családi programmja van. Ezt a fotót teljesen ötletszerűen, az útmentén találhotó Vasmacska étterem teraszán fotóztuk. Majd a montázst, aki a szembefotón balról látható, állította össze. Köszönet neki, mert egy nagyon kedves emléket adott nekünk.      

Egy kicsit sem(?) vagyok babonás.

Ma valahogy olyan nemakaródzósan indultam bringázni. Ezért aztán a szokásosnál jóval később is indultam.Nagyon szép idő volt, hét ágra sütött a nap, csak a szél fújdogált egy kicsit. Az utcán lefotóztam két szép virágzó fát, és mentem kifelé a Dunaparti bringaútra. A Duna parton aztán elég fájdalmas eseménybe szaladtam bele, mert  már messziről megismertem Kázmér autóját, és tudtam, hogy  valakinek nagy bánata van! Kázmér ugyanis kisállatok, házi kedvencek halál utáni hamvasztásával foglalkozik. Természetesen odamentem és részvétem nyilvánítottam  , és. Kázmér a szokásos udvariasságával átadta a gazdiknak.
Valahogy nagyon mellbe vágott ez az eset, mert előjött az őszes eddig elvesztett  macskám miatt érzett fájdalmam, úgy hogy sírva bringáztam tovább, és az út egy részét végig sírtam.

Majd miután már elhagytam Hárosi hidat az egyik kanyarban ezt fekete szépséget pillantottam meg.

Szép kényelmesen lemászott a korlát betonjáról, és elkezdett henteregni az aszfalton, Kénytelen voltam elterelni, mert jött egy autó és nem szerettem volna, ha a szemem láttára gázolja el!

Nem ment messzire, mert jött a barátnője, vagy a barátja. Nem tudtam meg állapítani a köztük levő kapcsolat okát, de az biztos, hogy nagyon jóban voltak.

Úgy hagytam őket ott, hogy vidáman hempergőztek, előbb a fűben, majd a kavicsos földúton.

Egész jó hangulatban bringáztam tovább, mert eszembe jutott, hogy ma péntek 13-a van, és ők a harmadik fekete macska akikkel ma már találkoztam, Az elsőt nem megörökíteni, mert nem várta meg amíg elővettem a masinát.:-) Eszembe jutott, hogy kellene venni lottót, mert ennyi szokatlan egymás után ritkán történik.
Aztán nem sokkal később megláttam még egy fekete szépséget. Itt már szinte nevetve gondoltam, hogy ez nem lehet véletlen:-)          

Vidáman bringáztam tovább, amikor is a régi laktanya sarkánál megláttam egy rendőr járőr kocsit. Itt még sohasem láttam, ezért megálltam, és körbejártam, lementem a parthoz, de rengeteg szeméten kívül semmit sem láttam. Az üres járőr kocsi nagyon furcsának tűnt., különösen, hogy tőle  nem sokkal távolabbra volt egy szintén üresen álldogáló magánnak tűnő autó is. Ahogy ott tébláboltam, már az ügyeletet akartam hívni, hogy tudnak erről a járőr kocsiról, amikor előkerült a két rendőr. Beszéltem velük, és kiderült semmi rendkívüli nem történt, csak mostanában erre is elszoktak jönni.
Számomra rendkívüli, az igaz, hogy én nem ebben az időszakban szoktam erre beringázni.    .

Tovább bringázva A Dunán ezt rendőrségi motorcsónakot vetten észre. Ez sem szokványos, itt már elhatároztam, hogy mielőtt hazamennék, elmegyek és veszek egy lottót, mert ez a sok szokatlan dolog lehet, hogy azért történik éppen ma, hogy valamit jelezni akar nekem, hát én nem hagyom ezeket a jelzéseket figyelmen kívül:-) Egy lottót megér a dolog:-)




A bringaútról lekanyarodva nem hazafelé vettem az irányt, hanem a lottózó felé. Ez egyik mellékutca emellett elhajtva ezt a macskát láttam meg! Ekkor már nem is lepődtem meg, csak egy szál magamban szabályosan röhögtem, hogy na ez aztán már tényleg nem lehet véletlen.

A lottózóba már úgy mentem be, hogy valahogy látták rajtam a bent levők, hogy valaminek nagyon örülök, és egy fiatalember segített megtaláni az ötös szelvényeket, mert, hogy én annyira régen lottóztam, hogy nem tudtam, hogy hányféle közül kell kiválasztani az ötös lottót!:-)
Kérdezte, hogy mit kezdenék a nagy nyereménnyel, ha netán megnyerném? Mondtam neki, hogy még nem igazén tudom, mert ez egy hirtelen elhatározás volt, és még nem tervezgettem, de van családom, meg biztosan kitalálnám, hogy mit csináljak vele!

Ennyi jelzést amit ma kaptam, nem lehetett kihagyni: Egy halottas kocsi,  öt fekete macska, egy rendőr autó, egy rendőr motorcsónak, és mind ez PÉNTEK 13-án!

Na most merje valaki azt mondani, hogy babonás vagyok:-))))))  

Kellemes véletlenek.

Mint már írtam az előző bejegyzésemben, megint próbálom rendszeressé tenni a bringázást.

Van egy kedves barátnőm akivel itt a bringaúton ismerkedtem meg három évvel ezelőtt. Gyakran bringázunk együtt, úgy, hogy megbeszéljük, hogy mikor megyünk és közös programm közben alaposan kibeszélgetjük magunkat. A megbeszélés nem rendszeres, mert ő részben idősebb is nálam, meg volt egy komoly betegsége is ami miatt több odafigyelést igényel, hogy mikor mennyire terhelheti magát. Konkréten két éve szívinfarktusa volt, és e miatt egy kicsit megfontoltabb kell lennie, nem erőltetni, hanem edzenie kell magát!

Idén sokkal többen bringáznak, mint eddig bármelyik tavasszal. Családok, kis gyerekekkel együtt, van aki már saját maga hajtja a bringát, de sok olyan picike is van akit anya, vagy apa a saját bringáján gyerekülésben visz. Nagyon jó látni, mert  együtt a család, és valódi, mély családi kötelékek a közös tevékenység során alakulnak ki a legjobban. A  gyereke meg hozzászoknak a napi rendszeres mozgáshoz, sporthoz.
Tegnap egy négy tagú családot kalauzoltam el az M0 Hárosi hídjáig, mert Ráckevére igyekeztek, és még nem jártak a Délbudai bringaúton, és eléggé tétováztak, hogy merre is kellene menni. Miután én naponta arra járok, természetesnek tartottam, hogy segítek nekik eljutni a hídig. Szívesen vették, és megköszönték a segítséget.
Hazafelé jövet pedig egy régi kedves ismerősömmel találkoztam akivel megbeszéltük, hogy ma délelőtt indulunk bringázni, és kimegyünk a Budatétényi Kastélymúzeumig. Ha mást nem legalább a parkját megnézzük.
Ez kb. öt kilóméterrel több mint amit naponta szoktam bringázni.
Út közben többször megálltunk, mert az ártéri erdős részeket agy kicsit jobban megnéztük. Nagyon szép öreg fák vannak, érdekes csavarodó növéssel és elágazással. A földből a gyökereket úgy mosta ki a víz, hogy szebb
látványt tervezni sem lehetne.
Megálltunk egy kicsit a lovardánál (ahol két éve majdnem megettek a kutyák), néztük egy kicsit a lovasokat, majd tovább mentünk a kastély felé.
Valami hihetetlen gondozatlan ösvényen hajtottunk keresztül. Nem mondom, hogy a közvetlen folyópartot aszfaltozzák le, de azért egy kicsit lehetne rendezni, mert a vadösvények nem ilyen gidres-gödrösek mint ez az út. És ezt rendszeresen használjuk a környékben lakók, és jövő-menő bringások is. Nyugodtan mondhatom, hogy szerencsésen megúsztuk baleset, vagy defekt nélkül.

 Nagyon szép, látványos öreg fák a Duna árterében.

Kimosott gyökerek:

 Szobor a Kastély parkjában: Szerelemes kentaur:-)

 A vízparton játszadozó gyerekek! Kicsit veszélyesnek tartom, mert felnőtt nem volt velük!

 Visszafelé ezt a, számomra ismeretlen madarat láttam.

A kastély nagyon szép, de nagy kár, hogy ott sincs elég pénz a karbantartásra. Az udvari kijárat omlás veszély miatt le van zárva. Kérdeztem, hogy mi omlik, és kiderült, hogy a hátsó homlokzat!  

Újra a bringaúton:-))

Már egy ideje megint naponta bringázom valamennyit. Van amikor megvan a napi 20km, de többnyire még valamivel kevesebb, és ha meg van akkor az is előfordul, hogy kihagyom a következő napot.

Ilyen szépen kinyílt barkát láttam.

Megnyitott a Dunaparti  Megálló című  palacsintázó, és szórakozó hely. Nagyon jól mehetett a bolt, mert idén már két emeletes busz is van!:-)

Ma délután is kimentem, és legnagyobb örömömre  összetalálkoztam a kettes számú bringás barátnömmel. Megálltunk beszélgetni, és a sok jövő-menő bringás között egyszer csak ismerősnek tűnő bringásokat véltem felfedezni. A tavalyi kedves kutyás ismerőseim egyikét, egy három kutyás házaspárt. A vicc a dologban az, hogy először a kutyákat ismertem meg, és csak aztán az embereket:-) A kutyák annyira örültek nekem, hogy majd felborítottak bringástól. Én legalább annyira örültem nekik, és a nagy örömködés közben még a fotózást is elfelejtettem. Boldog vagyok, láttam őket: Negrót, Fülest, és a gazdáikat. A harmadik kutyus Lédi nem volt velük, mert ő már öreg, és reumás is, és most messzebbre mentek amit ő nem nagyon bírt volna!