Kellemes véletlenek.

Mint már írtam az előző bejegyzésemben, megint próbálom rendszeressé tenni a bringázást.

Van egy kedves barátnőm akivel itt a bringaúton ismerkedtem meg három évvel ezelőtt. Gyakran bringázunk együtt, úgy, hogy megbeszéljük, hogy mikor megyünk és közös programm közben alaposan kibeszélgetjük magunkat. A megbeszélés nem rendszeres, mert ő részben idősebb is nálam, meg volt egy komoly betegsége is ami miatt több odafigyelést igényel, hogy mikor mennyire terhelheti magát. Konkréten két éve szívinfarktusa volt, és e miatt egy kicsit megfontoltabb kell lennie, nem erőltetni, hanem edzenie kell magát!

Idén sokkal többen bringáznak, mint eddig bármelyik tavasszal. Családok, kis gyerekekkel együtt, van aki már saját maga hajtja a bringát, de sok olyan picike is van akit anya, vagy apa a saját bringáján gyerekülésben visz. Nagyon jó látni, mert  együtt a család, és valódi, mély családi kötelékek a közös tevékenység során alakulnak ki a legjobban. A  gyereke meg hozzászoknak a napi rendszeres mozgáshoz, sporthoz.
Tegnap egy négy tagú családot kalauzoltam el az M0 Hárosi hídjáig, mert Ráckevére igyekeztek, és még nem jártak a Délbudai bringaúton, és eléggé tétováztak, hogy merre is kellene menni. Miután én naponta arra járok, természetesnek tartottam, hogy segítek nekik eljutni a hídig. Szívesen vették, és megköszönték a segítséget.
Hazafelé jövet pedig egy régi kedves ismerősömmel találkoztam akivel megbeszéltük, hogy ma délelőtt indulunk bringázni, és kimegyünk a Budatétényi Kastélymúzeumig. Ha mást nem legalább a parkját megnézzük.
Ez kb. öt kilóméterrel több mint amit naponta szoktam bringázni.
Út közben többször megálltunk, mert az ártéri erdős részeket agy kicsit jobban megnéztük. Nagyon szép öreg fák vannak, érdekes csavarodó növéssel és elágazással. A földből a gyökereket úgy mosta ki a víz, hogy szebb
látványt tervezni sem lehetne.
Megálltunk egy kicsit a lovardánál (ahol két éve majdnem megettek a kutyák), néztük egy kicsit a lovasokat, majd tovább mentünk a kastély felé.
Valami hihetetlen gondozatlan ösvényen hajtottunk keresztül. Nem mondom, hogy a közvetlen folyópartot aszfaltozzák le, de azért egy kicsit lehetne rendezni, mert a vadösvények nem ilyen gidres-gödrösek mint ez az út. És ezt rendszeresen használjuk a környékben lakók, és jövő-menő bringások is. Nyugodtan mondhatom, hogy szerencsésen megúsztuk baleset, vagy defekt nélkül.

 Nagyon szép, látványos öreg fák a Duna árterében.

Kimosott gyökerek:

 Szobor a Kastély parkjában: Szerelemes kentaur:-)

 A vízparton játszadozó gyerekek! Kicsit veszélyesnek tartom, mert felnőtt nem volt velük!

 Visszafelé ezt a, számomra ismeretlen madarat láttam.

A kastély nagyon szép, de nagy kár, hogy ott sincs elég pénz a karbantartásra. Az udvari kijárat omlás veszély miatt le van zárva. Kérdeztem, hogy mi omlik, és kiderült, hogy a hátsó homlokzat!