Nagyon szép reggel volt!

Mint minden reggel, így ma is hat óra tájban indultam bringázni. Amikor kiértem a Dunapartra, csodálatos napfény, és enyhén fújdogáló szél fogadott. A távoli nyárfa levelei valóságos ezüst díszként csillogtak, amint a szél kifordította, és ezzel szembetűnővé tette a fonákjukat. Nagyon szép, és vidámságot keltő látvány volt!
Tovább haladva, a Hosszúréti patakhoz értem, és nagyon meglepett, hogy egyetlen horgász sem volt kint a parton.
Néhány alkalommal nagyon érdekes látványban volt részem. Egy horgász végre fogott egy szép nagy halat, és nem tette el, hanem visszaengedte a vízbe. A többiek kérdezték, hogy segítsenek-e, de azt válaszolta, hogy nem kell, mert ez a Kicsi Angyal, és mindjárt vissza engedi. Akkor azt hittem, hogy csak egy eset, de néhány nap múlva ugyanez a jelenet játszódott le más szereplővel. Nagyon megható volt, mert nem azért mennek ki horgászni, hogy megöljék a halat, hanem a sport, a jó levegő, és a társaság kedvéért. Ez nagyon tetszett nekem.:-))

Ez a két fotó ugyan ott készült, de egy hónap időkülönbség van a kettő között. Június elején nagyon magas volt a vízállás, mára teljesen visszahúzódott a víz, és szinte átlehet lépni a patakon.
Tovább haladva, a Hárosi Dunához értem. Ez egy igazi csoda. A fények játéka a tükörsima vízen egyszerűen lenyűgöző. Rengeteg madár él, és költ a hatalmas öreg fákon. Csend, nyugalom és béke. Nagyon kellemes, nagyon szeretem.

Az M0 hídján túl találkoztam Bundás, Negró, és Lady kutyák gazdijával, aki éppen egy nagyon elhanyagolt, barátját vesztett kutyusnak tálalta a reggelijét.
A kutyus barátját, akivel együtt őrizték a házat, kóbor kutyák támadták, és ölték meg. A kutyust annyira megviselte barátja elvesztése, hogy még a ház őrzését is abbahagyta. Engem sem ugatott, meg úgy mint, amikor még ketten voltak a társával.
Most már valamivel jobb állapotban van, remélhető, hogy összeszedi magát, és rendbe jön!