Napi 20,-Km!

Bundás, nyugodj békében!

Amikor megáradt a Duna, elöntötte a bringaút egy részét is.

Egy szép tükör a Hárosi Duna megáradt vízében.

Tavasztól megint, rendszeresen bringázom. Reggel 6 óra tájban indulok, és a Duna parton tekerek, egészen Budatétényig, valamivel a Hárosi hídon túlra.
Közben megint találkozom a kutyát sétáltató ismerősökkel. Mindenki megvan, akikkel tavaly is találkoztam, és néhányukkal beszélgetünk is.
Budatétényben egy régi szemétlerakót, ami az évek során egy valóságos, természetes vadonná változott, felszámolnak, és beépítenek. Kár érte, mert nagyon sok madár lakja, őzek, nyulak vannak a területen. Jobban mondva csak voltak, mert már elmenekültek, és azóta már biztos el is pusztultak. Egy alkalommal láttam néhány menekülő őzet a szomszédos búzatáblába. Az egyik kutyás ismerősöm mesélte, hogy egy őz bekeveredett egy kertbe, ahonnan nem tudott tovább menni. Mire kinyitották a kaput, hogy menekülni tudjon, addigra alaposan megsérült, mert többször nekiugrott a kerítésnek. Nem tudni mi lett vele, lehet, hogy nem élte túl a sérüléseket.
Időközben volt egy dunai áradás, ami elég nagy volt, előfordult, hogy annyira kiöntött a víz a bringaútra, hogy nem tudtam átmenni rajta. Ez csak egy nap volt, de még mióta bringázni járok most volt ekkora víz először.
Egy reggel az egyik kutyás ismerősöm nagyon szomorú hírrel fogadott. Neki három kutyája volt, mindhárman nagyon kedves barátságos kutyák. Azon a reggelen csak két kutyával volt sétálni, kérdeztem, hogy hol van a harmadik, és szomorúan mesélte, hogy sajnos a harmadik, a Bundás baleset következtében meghalt. Egy séta alkalmával, már hazafelé indultak amikor beleesett egy régen elhagyott, fedetlen gödörbe, aminek az aljában valamilyen gáz fejlődött, és mire sikerült kiszabadítani, addigra a Bundás meghalt. Teljesen ledöbbentem, nagyon sajnáltam, és sajnálom még ma is.
Még csak hét éves volt, és teljesen értelmetlen halált halt szegény Bundás.

Ezek a mai események.

Az a lovacska akit a bokrok közül, lesifotóztam.

Ő Lili a magyar vizsla lány.

Ő pedig a kis szőrgombóc, akinek a nevét nem tudom, de nagyon aranyos.

Alig kiértem a bringaútra, találkoztam egy a bringáját toló fiatalemberrel. Láttam, hogy bajban van, mert teljesen lapos volt a bringája hátsó kereke.
Megkérdeztem, hogy nem tudja-e megcsinálni, mert nálam van pumpa, és szívesen kölcsön adom.
A válasz nemleges volt, mert ragasztója sem, meg foltja sem volt. Mondtam neki, hogy azért csak próbálkozzon, mert nekem mindkettő van. Ahogy előszedtem a szükséges dolgokat, a kezembe került egy tartalék belső is. Azt mondta, hogy tán az lenne a legjobb, ha eladnám neki a belsőt, szívesen kifizeti. Hamar kiderült, hogy egy többször ragasztott belső van nálam, azért pedig nem kérek pénzt, de cserélhetünk, én odaadom a ragasztottat, ő meg ideadja a lyukasat, és majd itthon én megragasztom magamnak. Így aztán meg is oldottuk a dolgot, az ő szerencséjére, ugyan is Érdre ment, és addig kellett volna tolnia bringát. Ez a dolog még Albertfalva határában történt.
A szokásos utamon haladtam tovább. Nagyon szép idő volt, és sok bringással találkoztam. Sok család is kint, kisebb, nagyobb gyerekekkel. Volt aki már saját maga bringázott, de olyan is volt, nem is egy , aki a mama, vagy a papa bringáján utasként.
A lovardánál, most nem voltak kint a lovak, de egyet éppen a pályán lovagoltak, azt két bokor közül lefotóztam.
Kicsit távolabb egy nagyon szép magyar vizslát futtatott a fiatal nő. Megkérdeztem, hogy lefotózhatom-e a kutyát? Megengedte.
Visszafelé jövet a Dunaparton, egy család sétáltatott egy aranyos kis szőrgombócot, azt is megengedték, hogy fényképezzem.

Nagyon vidám, jókedvű hangulatban jöttem hazafelé amikor, teljesen váratlanul megtörtént a baj.
A Dunától kifelé kanyarodó úton, amit nem régen felszórtak zúzott kővel, egy autó, hátra menetben haladt előttem. Én lassan mentem utána, ő engedte, hogy beforduljak előtte, és akkor a hátsó kerekem megfarolt a zúzottkövön, és egy nagyot estem. Az autóban egy család volt, azonnal megálltak, és kiszálltak, hogy segítsenek, kérdezték, hogy nincs-e valami komoly bajom.
Szerencsére komoly bajom nem volt, de otthagytam a DNS mintámat a zúzott kő között. Alposan lehorzsolódott a tenyerem, a karom, és a térdem. A térdemen a nadrágis kiszakadt.
Kb két évenként kiprólom, hogy a csontjaim milyen állapotban vannak. A tesztelés most megtörtént, nem tört el semmim. Bringával hazajöttem, itthon alaposan kimostam a sebeket, remélem nem fertőződik el egyik sem. Estére a térdem eléggé fájdalmas, de majd bekenem és beborogatom, és remélem nem kell kihagyani a bringázásból egy napot sem.

Ez történt tegnap.

Ő, Marci a felső képen egészben, az alsón próbáltam egy sztárfotót csinálni, de majdnem kiment a képből.:-))

A bringa utam szélső pontja, Budatétényben, az M0 hídja után, egy családiházas lakóterületnél van.
Itt található egy lovarda is. Már rég óta szerettem volna közelebbről megnézni, és fotózni a lovakat, de abban az időpontban amikor arra jártam, még egyszer sem sikerült. Eddig kora reggel, úgy hét óra tájban jártam arra. Mióta nem reggel, hanem dél tájban bringázom sokkal több érdekes dologgal találkozom útközben.
Ilyen pl, az aszfalton rajzolgató gyerekek, akik a közeli oskolából tanári felügyelet mellett, képzőművészeti óra keretében mennek ki a dunaparti aszfaltra rajzolgatni.
Vagy a lovardánál, a lovakat tréningező, átmozgató lovasokkal, és ami fő, a lovakkal.

Megint nem csak bringáztam.

Nagyon elhanyagoltam a bejegyzéseket, pedig történt néhány jó dolog is.
Valamelyik nap teljesen véletlenül találkoztam a kis harlekin típusú macska gazdijával. Maga ez a találkozás érdemes feljegyzésre, mert kb egy évvel ezelőtt, amikor defektet kaptam a bringám első kerekébe, éppen tőle kérdeztem meg, hogy nem tudja-e, hogyan lehet átmenni a benzinkúthoz. Ugyan is, csere belső volt nálam, csak pumpa nem. A kútnál meg fellehet fújni a belsőt.
Ezt követően minden reggel amikor találkoztunk köszöntünk egymásnak. Ő ment a buszmegállóba, én mentem a bringával, nem is nagyon lett volna alkalmunk jobban megismerkedni.
Két , vagy három napja megint fotóztam a fehér macskát, amikor bringával jött a hölgy, és eléggé rosszallóan kérdezte, hogy mit csinálok én ott.
Mondtam neki, hogy ez egy nagyon aranyos kis macska, és éppen fotózom, meg videót csinálok róla. Erre kissé enyhébben mondta, hogy igen, ez az ő macskája.
Mondani sem kell, hogy nagyon megörültem neki, mert most már biztos, hogy van gazdája.
Elmesélt, hogy két fiú hozta erre a macskát, és kérte őt fogadja be, mert a Duna parton találták , haza nem vihetik, és ott kint a parton, gazda nélkül biztos elpusztul. Ahogy mesélte nem volt valami jó állapotba, de elfogadta, és rendbe szedte, és ilyen gyönyörű kis macsekot csinált belőle.
Kérdeztem tőle, hogy nem gondolt-e arra, hogy ivartalanítassa, mert hogy nőstény, és jövőre legalább tíz kölyköt fog szülni. Mondta, de igen, csak túl sokba kerül. Megígértem neki, hogy utánna nézek néhány akciós lehetőségnek. Ez megtörtént, és már el is vittem, és bedobtam postaládájába. Fogom figyelni, hogy éltek-e a lehetőséggel. A macskának csak előnyére válna.

Megint találkoztunk.........

Ezt

A múltkori találkozásunk óta, még csak nem is láttam ezt a barátságos, fiatal macskát.
Ma is, ugyan úgy mint múltkor, szabályosan elém jött, és nem tudtam tőle tovább menni a bringával. Úgy örült nekem, mintha én lennék a gazdája, pedig még egyszer sem simogattam meg. Nem azért mert nem szeretném megsimogatni, hanem azért, mert nem az én macskám, és nem is akarom, hogy az enyém legyen, mert biztos, hogy van neki gazdája. Szerintem nem lehet rossz gazda, mert szép a macsek, és ugyancsak jó kondiban van.

Engem tetszik fényképezni?

A ma reggeli bringázásom közben egy jópofa dolog történt. A budatétényi terület egyik nyúlgátján bringáztam, amikor eszre vettem, hogy milyen szépek a felhők. Elővettem a fényképezőgépemet, hogy csináljak egy-két felhőfotót, amikor is az éppen ott dolgozó, kb. velem egy idős hölgy megszólalt a hátam mögött, hogy " engem tetszik fényképezni?"
Mondhatom alaposan meglepődtem, mert valahogyan nem értettem, hogy tudnám őt fotózni, amikor éppen a hátam mögött van.
Elég meglepett arccal fordultam feléje, és hirtelen nem is tudtam mást mondani, mint a felhőre mutatva, a következő kérdést: miért ön ott van ?
Aztán elnevette magát, és magyarázkodásba kezdett, miután éppen tilosban járt, mert a kertjéből kihúzgált gyomkupacot vitte az út menti bokros területre. Ez pedig közösségi terület, és nem igazán ildomos ide hordani a felesleges zöld hulladékot. Ebből, jövő tavaszra jó komposzt lesz , és nem igazán szennyezi a területet. De ugye tudom, hogy milyenek az emberek, mindenbe belekötnek, és nem tudhatta, hogy én nem ezt akarom-e fotózni.
Ezek után elmondtam neki, hogy a napi 20km-emben ez a szakasz is benne van, és nekem nem árt vele ha ide kihordja zöldhulladékot.
Majd jót nevettünk, és egész barátságosan váltunk el.
Mikor erre kezdtem bringázni, gondoltam, hogy sokan nem értik, hogy mit keresek arra minden reggel. Ráadásul ez egy eléggé zárt kis közösség, itt mondenki ismer mindenkit, és bizalmatlanok az idegennel. Ez a hölgy volt a harmadik ember aki valamilyen módon kiderítette, hogy mit keresek én minden reggel arra.

A mai második találkozásom ez a szép kutyus volt. Annyira feltűnő, aranysárga bundája van, hogy megálltam és megkérdeztem a gazdájától, hogy milyem fajta. Kiderült, hogy valami tanyáról hozták, még kölyök korában, és nem tudni a fajtáról semmit. A gazdi szerint keverék. Szerintem egy nagyon jól sikerült keverék, mert egy nagyon jó kiállású, szépen gondozott kutyus. A fotót a gazdi engedélyével készítettem, és tettem fel a blogra.

Nem csak bringáztam!

Mint minden reggel, ma is elmentem a szokásos körutamra bringázni. Ez az út, a dél budai bringaút 22. kerületi szakaszán, egészen Budatétényig, a Hárosi Dunahídon túlig tart. Oda is 10km, meg vissza is 10km, és így összejön a napi 20km. Alkalmanként, menetközben, útba ejtem az egyik bevásárlóközpontot és elintézem a bevásárlást is.
Nem rohanom végig az utat, igyekszem meglátni az elém kerülő szépségeket. Egy szép virág, vagy fa, akár a Duna felett játszadozó fények, vagy a part menti madarak, mind mind érdemes a figyelemre. Ha az embernek van szeme ezen apróságok meglátására, és lelke a befogadására, akkor az egész nap hangulatát jobbá tudják varázsolni.
Ma reggel pl. a fenti videón látható kölyökmacskával találkoztam. Ott ült az út mentén és ha nem állok meg a bringával, akkor képes lett volna alá menni. Nagyon remélem, hogy van gazdája, mert ez egy családiházas övezet, minden háznál láttam macskákat és kutyákat. A terület útjai nem aszfaltos utak, hanem egyszerű földutak, ezért az ide tartozó autók csak nagyon lassan közlekednek. Azt hiszem ezért engedik szabadon járkálni a macskákat, meg olyan kicsi lakóterület, hogy mindenki ismer mindenkit, és azt is hogy melyik macska kié, és ezért talán nincsenek veszélyben. Már több mint egy éve, hogy napi rendszerességgel erre bringázom, és még nem láttam elgázolt állatot.
Ez a macsek egy fiatal nagyon jól tartott és gondozott macska. Szerintem, túlságosan is barátságos, ha akartam volna megfogni, biztos hagyta volna magát. Kora tavasszal erről a területről tűnt el, egy vörös macska. Sokáig keresték. Fent volt a neten, és még a városba vezető utak mentén is plakátolták. Nem tudom, hogy megtalálták-e, én azóta nem láttam.
Ezt a kis Harlekin típusú macskalányt eddig még nem láttam, kíváncsi vagyok holnap is itt lesz-e?