Engem tetszik fényképezni?

A ma reggeli bringázásom közben egy jópofa dolog történt. A budatétényi terület egyik nyúlgátján bringáztam, amikor eszre vettem, hogy milyen szépek a felhők. Elővettem a fényképezőgépemet, hogy csináljak egy-két felhőfotót, amikor is az éppen ott dolgozó, kb. velem egy idős hölgy megszólalt a hátam mögött, hogy " engem tetszik fényképezni?"
Mondhatom alaposan meglepődtem, mert valahogyan nem értettem, hogy tudnám őt fotózni, amikor éppen a hátam mögött van.
Elég meglepett arccal fordultam feléje, és hirtelen nem is tudtam mást mondani, mint a felhőre mutatva, a következő kérdést: miért ön ott van ?
Aztán elnevette magát, és magyarázkodásba kezdett, miután éppen tilosban járt, mert a kertjéből kihúzgált gyomkupacot vitte az út menti bokros területre. Ez pedig közösségi terület, és nem igazán ildomos ide hordani a felesleges zöld hulladékot. Ebből, jövő tavaszra jó komposzt lesz , és nem igazán szennyezi a területet. De ugye tudom, hogy milyenek az emberek, mindenbe belekötnek, és nem tudhatta, hogy én nem ezt akarom-e fotózni.
Ezek után elmondtam neki, hogy a napi 20km-emben ez a szakasz is benne van, és nekem nem árt vele ha ide kihordja zöldhulladékot.
Majd jót nevettünk, és egész barátságosan váltunk el.
Mikor erre kezdtem bringázni, gondoltam, hogy sokan nem értik, hogy mit keresek arra minden reggel. Ráadásul ez egy eléggé zárt kis közösség, itt mondenki ismer mindenkit, és bizalmatlanok az idegennel. Ez a hölgy volt a harmadik ember aki valamilyen módon kiderítette, hogy mit keresek én minden reggel arra.

A mai második találkozásom ez a szép kutyus volt. Annyira feltűnő, aranysárga bundája van, hogy megálltam és megkérdeztem a gazdájától, hogy milyem fajta. Kiderült, hogy valami tanyáról hozták, még kölyök korában, és nem tudni a fajtáról semmit. A gazdi szerint keverék. Szerintem egy nagyon jól sikerült keverék, mert egy nagyon jó kiállású, szépen gondozott kutyus. A fotót a gazdi engedélyével készítettem, és tettem fel a blogra.