Kézcsók a bringaúton.

Itt történt a leírt eset:

Ma reggel megint segíteni kellett. Az még nem is lenne baj, mert bárkivel előfordul, hogy segítségre szorul. A baj az, hogy megint az éjszakai szórakozás után hazafelé tartó fiatal emberek kerültek bajba.

Nem messze a korábbi bejegyzésben, már leírt Duna parti szórakozóhelytől három fiatal ember, eléggé kapatos állapotban próbált használhatóvá tenni egy sérült bringát. Ahogy elmentem mellettük, szinte csak úgy mellékesen odaszóltak, hogy nincs-e egy 8-s villáskulcsom. Miután szerszámot , és egyéb dolgot ami alapvető egy hosszabb útra szüksége lehet, hordok magammal, megálltam és mondtam, hogy valószínű van. Szokatlan lehetett a dolog, mert az egyik fiu odaszólt hogy horgászni tetszik? Mondtam neki, hogy nem hanem bringát javítani! Ettől kellőképpen meglepődött, és nem szólt többet.

Sajnos nyolcas kulcsom éppen nem volt, de tippet adtam, hogy lehet kinyitni egy pénzérme segítségével, egy nagyobb méretű kulccsal egy csavart. Akkor láttam, hogy a bringa javíthatatlan, mert a hátsó váltó darabokban van, a fogaskerekek szét potyogtak, és egyik másik alkatrész eltört. Egészen biztos, hogy egy nagyot esett vele a fiú. A kapatosságát a bringa bánta. Mehetett haza gyalog, ráadásul egy kölcsön bringa volt. Annyit tudtunk tenni azzal a fiúval aki valamennyire beszámítható volt, hogy a bovdent mentve a maradékot rögzítettük a palacktartóhoz. Így legalább ellehetett tolni a bringát.

Ekkor történt egy, számomra nagyon meglepő dolog. Az a fiú aki kénytelen volt gyalogolni, vagy a bringát mint egy rollert hajtva hazamenni, odajött hozzám nyúlt a kezem után. Nem értettem mit akar, azt hittem, hogy a kezén mutatni akar valamit, de nem, megfogta a kezem egy szabályos kézcsókkal illette. Amennyire a kapatossága engedte meghajolt, kezet csókolt, és megköszönte, hogy egyáltalán megálltam és segítettem amennyit lehetett. Elmondta, hogy ő motoros, de még nem tapasztalt ilyet, hogy ennyire fenntartás nélkül segítene valaki.

Mondtam neki, hogy sajnos itt nem ez az első eset, mert szórakozás közben gyakran elfelejtik, hogy valahogy haza is kell menni, és szinte mozgás képtelen állapotba hozzák magukat.

Elköszöntünk egymástól, és mondtam nekik nagyon vigyázzanak magukra hazafelé!

Már nem csak macskákat kell menteni.............

Egy emeletes buszból kialakított kiszolgáló rész. Szerintem nagyon hangulatos:-)

A placc ahol a vendégek szórakozhatnak Itt kért segítséget a két fiú!

Idén már másodjára fordul elő, hogy a hétvégi bringázásomat ember mentés tarkítja.

Néhány éve telepítettek a Duna partra, a bringaút mellé, egy nyári szórakozóhelyet a fiataloknak.

Persze nem csak fiataloknak, de többnyire ők szórakoznak, zene mellett hajnalig. Alkoholos italokat is felszolgálnak. Az az érzésem, hogy más, az alkoholnál sokkal veszélyesebb dolgokat is.

Többször előfordult, hogy hétvégén még akkor is ott zenéltek és szórakoztak, amikor kora reggel bringázni mentem. Olyankor nem szívesen mentem arra, mert néhányuk elég kötekedő, és számukra érdekes látvány egy idős ember a bringán, és még érdekesebb, ha az illető nő! Már elég elmúlt azaz idő amikor megtudtam magam védeni akár fizikailag is, ma már a reflexeim sem igaziak, mire felveszem az ütemet, már régen mozgásképtelenné is tettek! Ezért aztán ilyenkor inkább másfelé mentem.

Két hete is kifelé még elkerültem őket, mert szinte hangzott a környék a gépzenétől. Visszafelé jövet csend volt, gondoltam már bezártak és elmentek, de legnagyobb meglepetésemre, nem messze a helytől állt egy kocsi, tőle nem messze meg a giz-gazban két fiatalember feküdt. Láthatóan aludtak, először elmenetem mellettük, de csak nem tudtam őket így ott hagyni, ezért visszafordultam. Ugyan úgy feküdtek mint korábban, pedig futók is, és más bringások mentek el mellettük. Körbe jártam őket, láttam, hogy lélegeznek, tehát vagy alszanak, vagy ami elég riasztó eszméletlenek. Megfogni nem mertem őket, mert egy álmából felriasztott ember azonnal támadhat. Bekapcsoltam a telefonom, hogy lássam, annak a hangjára hogy reagálnak és semmi. Ugyan úgy feküdtek tovább. Na ekkor hívtam a 112-t, hogy küldjenek valakit, mert valami nem stimmel a két fiúval. Nem vártam meg, hogy jöjjenek, így nem is tudom, hogy mi történt, de az óta egyszer sem rumliztak reggel.

Ma reggel a bringaút egy másik szakaszán találkoztam két gyalogos fiúval, akik láthatóan nem voltak színjózanok.

Visszafelé jövet ennek a szórakozóhelynek a placca mellet jött elém az egyik- akkor még nem is ismertem meg- hogy segítsek, mert a társa rosszul van, a telefonja meg lemerült és nem tud taxit hívni. Megálltam és hívtam egy taxit. Azt hiszem a taxisok már ismerik az itteni helyzetet mert nagyon gyorsan érkezett egy kocsi. Amikor ez a fiú szólt a társának hogy jöjjön mert itt a taxi akkor láttam, hogy nem is nagyon tud felállni. Kiderült, valószínű az eszméletlenségig itta magát. Kérdeztem a taxist, hogy így is vállalja-e a fuvart. Vállalta és elvitte őket.

Kár ezekért a fiatalokért, ha a szórakozást így képzelik, és ebben még jól is érzik magukat!

Sokkal többre lennének érdemesek!

Az öböl ma!

Egy magányos virág a zöldben:-)

A túlsó part.

A gyerekek vidám gurulós játéka:-))

A túlsó párt néhány részlete:-)

Egy fiatal fácska.

És egy csodálatos öreg facsoport a vízparton.

Miután ápolásra szoruló betegem van, nem megyek hosszú ideig, hosszú útra. Ezért ma sem mentem a szokásos bringautamon, csak rövidebbet, az öbölig. Érdemes volt, mert nagyon szép időben, nagyon jó hangulatban bringázhattam. Nem voltak sokan, mert hétköznap csak kicsi gyerekes anyukák, meg a nyugdíjas nagymamák, nagypapák tudnak kijönni.

Azért nagyon jó volt nézni a szép füves dombon összejött vidáman nevető gyerekeket, amint újra, és újra legurultak a dombon.

Erőgyűjtés!

A M0-s útépítése a Hárosi hídnál.

Hatalmas gépek az építkezésnél.

Szépen kizöldült bringaút.

Megint találkoztunk a Mircivel is.

Ma megint reggel mentem, azaz mentünk bringázni. Azért a többes szám, mert együtt mentünk azzal kedves bringás ismerősömmel, aki a nem túl régi életveszélyes egészségi gondja ellenére rendszeresen bringázik.

Az történt ugyanis, hogy egy alkalommal elindult bringázni, és csak a következő sarokig jutott, mert szívinfarktust kapott! Ez még tavaly késő ősszel történt. Érezte, hogy valami nagyon nem jó, mert erős baloldali, mellkasi fájdalma volt. Leszállt a bringáról, megfordult és elindult visszafelé. Elérte a házukat, felment, és a bringát is felvitte lifttel az emeletre, helyre rakta a bringát, és csak ezután hívta a mentőt. Egészségügyi lévén pontosan tudta, hogy mi a baj, így a mentőket részletesen tájékoztatta,ezért rohammentőt küldtek, és vitték a kórházba. A kórházi kezelés, és gyógyulás után szanatóriumba utalták. Minden orvostól azt kérdezte, hogy bringázhat-e még ha felépül. Egyedül a szanatóriumi orvos biztatta, hogy nagyon úgy néz ki , hogy igen! Bőven karácsony után jöhetett haza, és az volt az első kérdése, hogy megyünk bringázni?

Mentünk, és megfelelő fokozatosság után ma már velem egy szinten bringázik. Még annyit tennék hozzá a történetéhez, hogy tőlem hét évvel idősebb, 79 éves!

Nem tévedtem! Ma is ott volt.

Névre szóló személyes iratok.

Törvényeket, rendeleteket tartalmazó közlönyök.

A papírhegy mennyisége talán jobban megítélhető egy távlati felvételen.

Hivatalos pecsét, és aláírások egy személyes dokumentum alján!

A másik blogban leírtak miatt lelkileg nagyon elfáradtam, ezért úgy döntöttem, hogy elmegyek bringázni. Muszáj volt egy kicsit felfrissülni, kiszellőztetni az agyam, egy kis lelkierőt gyűjteni. Ráadásul, mikor utoljára kint voltam láttam egy hatalmas papírkupacot, amit csak autóval lehetett oda vinni, mert annyi volt.

Nem kora reggel mentem, mert más elfoglaltságom adódott, amit feltétlenül meg kellett oldani!

Délelőtt nagyon jó idő volt ezért úgy tíz óra tájban el is indultam. Ahhoz képest hogy hétköznap van meglepően sok gyerekes családdal találkoztam. Lehet, hogy még iskolai szünet van, és talán még a családi bringázás a legolcsóbb elfoglaltság. Hasznosnak nagyon hasznos, mert jó levegőn végzett mozgás, ráadásul együtt van a család. A gyerekek szempontjából ez sem elhanyagolható körülmény!

Végig mentem a szokásos úton, és láss csodát:-) Meg van a papír kupac, hiánytalanul! Csináltam néhány fotót, mert legutóbb annyira meglepődtem a látványtól, hogy elfelejtette fotózni. Hát nem tévedtem, tényleg ott volt, és ott van!

Ide is teszek néhányat.

30,-km!

Ma túl mentünk a lovardán, és a nyúlgát mellett ezzel a szépséggel találkoztunk.

Úgy látszik szimpatikusok voltunk neki, mert jó alaposan megvizsgált bennünket.

Őt a híd alatti bringa terelőút mentén láttuk. Szerintem egy vemhes nőstény. Ki tudja mi lesz a kölykeivel, ha megszületnek. Ez most munkaterület, komoly földmunkák folynak, mert az M§-s utat szélesítik.

Már megint napi rendszerességgel bringázom. Néhány napja átálltam a kora reggeli indulásra.

Egy kicsit csípős a reggeli levegő, de már nincs annyira hideg.

Van egy kedves bringás ismerősöm akit tavaly bringázás közben ismertem meg. Gyakran találkoztunk a bringaúton és egyszer csak megbeszéltük, hogy a jövőben ne hagyjuk a véletlenre, hanem beszéljük meg, hogy mikor megyünk. Nem kötelező együtt menni, de szólunk egymásnak, és ha mindketten tudunk akkor együtt megyünk.

Ma reggel már lent jártam Budatétényben amikor a Rózsika rám telefonált, hogy megyünk-e, mondtam, neki, hogy én már megyek, de visszafordulok, hogy eléje menjek. Akkor már benne volt az órámban, meg a lábamban 8km.

Így visszafordultam, és a találkozás után együtt folytattuk az utat. Ilyenkor nem sietünk, időnk van, és jókat beszélgetünk. Közben csinálok néhány fotót, ha valami érdekeset látok. Aztán az is előfordul, hogy annyira meglepőt látok, hogy egyszerűen elfelejtem, hogy le kéne fotózni. Ma is így jártam! Ugyan is ráakadtunk egy nagy halom kidobott papírra ami első látásra reklámújságoknak nézett kei, de mikor jobban megnéztük, láttuk, hogy egy nyolcadik kerületi iskola irattárát üríthették ki, mert elég sok hivatalos irat is van a gyűjteményben.

Holnap, ha nem esik az eső megint megyünk, és akkor csinálok néhány fotót. A környezet szennyezésén kívül az is felháborító, hogy személyes iratok is vannak a szemétben!

Így tanul a gyerek!

Ő nem a kacsakergető kisgyerek. A virágot szereti, és mily hihetetlen tudja, hogy nem szabad letépni, mert akkor elhervad. És ezt az anyukája mondta neki! Ez a kisgyerek is tanult valamit:-) Jót? Igen! Örök életében becsülni fogja a virágot!:-) Gratulálok anyuka!

Egy ilyen kacsát kergetett az a kisgyerek akinek a szülei nem is gondolták, hogy rá kellene szólni a gyerekre! Ez a gyerek is tanult valamit! Jót? Nem biztos, sőt biztos, hogy rosszat! Gratulálok kedves szülők!

Már egy ideje megint napi rendszerességgel bringázom. Még nem kora reggel, mert elég hűvös van, és semmi sem kötelez arra, hogy csakis reggel hat órától délelőtt tízig lehet bringázni. Különben sem szeretem a megrögzött ragaszkodást a szokásokhoz. Gyakran a már jól ismert déli Duna szakaszon tekerek, de van hogy másfelé is elmegyek. Különösen akkor ha valami elintézni való akad. Ilyenkor, ha vásárolni kell akkor útba ejtem valamelyik lehetőséget, és a bringa hazahozza a csomagot.

Ma is elindultam, úgy tíz óra tájban. Most nem dél felé mentem, hanem eltekertem a Lágymányosi öbölbe. Már egyre szebb, sok friss zöld, néhány virág is mutatkozik már. A gyep is nagyon szépen gondozott. A még üres pavilonokat is kezdik berendezni. Mindig vannak kint családok kicsi gyerekekkel, a játszótér is mindig tele van. Főleg hétvégén, ezért szeretek inkább hétköznap menni. Nem a gyerekek zavarnak, hanem miután csak ez az egy ilyen lehetőség van a kerületben, ezért kicsi arra, hogy a gyereke is, meg a bringások is biztonsággal elférjenek. Azt hiszem, hogy nem a családoknak, és a kicsi gyerekeknek kell másfelé menni, hanem hétvégén a bringásoknak!

Ma igen jól ellehetett férni, voltak anyukák gyerekekkel, idősebb emberek sétálni, pihenni, és egymással beszélgetni.

A kacsák nagyon szelídek. Egy pár éppen előttem totyogott át az úton. Meg is álltam fotózni, de mire előszedtem a gépet, már csak a tojót tudtam lekapni, és már a füvön sétált.

Visszafelé jövet, egy másik részen egy kicsi gyerek egy elég nagy homokozólapáttal a kezében kergetett a kacsát. A kacsa szaladt a gyerek utána, a szülők meg nevetve nézték a gyakorlatot végző gyereküket. Megálltam és vártam egy kicsit, hátha rászólnak a gyerekre. Nem tették!

Tudom, hogy nem igazán hálás dolog, de én nem bírtam szó nélkül, és szépen kértem a kisgyereket, hogy ne zavarja a kacsát. A gyerek azonnal megállt, a szülők meg igyekeztek megnyugtatni, hogy nem bántja, nem lesz semmi baja! A legszebb a volt, hogy " Mi is szeretjük az állatokat"!

Nem akartam sem oktató napot tartani, sem elmérgesíteni a helyzetet, úgy hogy a kisgyereknek kezdtem dicsérni a lapátját, és kérdezgettem, hogy mit fogsz vele csinálni?

Persze válasz nem jött, de nekem kedvem lett volna megkérdetni, hogy hogyan szeretik az állatokat, gyerekjátékként, vagy a tányéron ebédnek?