Kézcsók a bringaúton.

Itt történt a leírt eset:

Ma reggel megint segíteni kellett. Az még nem is lenne baj, mert bárkivel előfordul, hogy segítségre szorul. A baj az, hogy megint az éjszakai szórakozás után hazafelé tartó fiatal emberek kerültek bajba.

Nem messze a korábbi bejegyzésben, már leírt Duna parti szórakozóhelytől három fiatal ember, eléggé kapatos állapotban próbált használhatóvá tenni egy sérült bringát. Ahogy elmentem mellettük, szinte csak úgy mellékesen odaszóltak, hogy nincs-e egy 8-s villáskulcsom. Miután szerszámot , és egyéb dolgot ami alapvető egy hosszabb útra szüksége lehet, hordok magammal, megálltam és mondtam, hogy valószínű van. Szokatlan lehetett a dolog, mert az egyik fiu odaszólt hogy horgászni tetszik? Mondtam neki, hogy nem hanem bringát javítani! Ettől kellőképpen meglepődött, és nem szólt többet.

Sajnos nyolcas kulcsom éppen nem volt, de tippet adtam, hogy lehet kinyitni egy pénzérme segítségével, egy nagyobb méretű kulccsal egy csavart. Akkor láttam, hogy a bringa javíthatatlan, mert a hátsó váltó darabokban van, a fogaskerekek szét potyogtak, és egyik másik alkatrész eltört. Egészen biztos, hogy egy nagyot esett vele a fiú. A kapatosságát a bringa bánta. Mehetett haza gyalog, ráadásul egy kölcsön bringa volt. Annyit tudtunk tenni azzal a fiúval aki valamennyire beszámítható volt, hogy a bovdent mentve a maradékot rögzítettük a palacktartóhoz. Így legalább ellehetett tolni a bringát.

Ekkor történt egy, számomra nagyon meglepő dolog. Az a fiú aki kénytelen volt gyalogolni, vagy a bringát mint egy rollert hajtva hazamenni, odajött hozzám nyúlt a kezem után. Nem értettem mit akar, azt hittem, hogy a kezén mutatni akar valamit, de nem, megfogta a kezem egy szabályos kézcsókkal illette. Amennyire a kapatossága engedte meghajolt, kezet csókolt, és megköszönte, hogy egyáltalán megálltam és segítettem amennyit lehetett. Elmondta, hogy ő motoros, de még nem tapasztalt ilyet, hogy ennyire fenntartás nélkül segítene valaki.

Mondtam neki, hogy sajnos itt nem ez az első eset, mert szórakozás közben gyakran elfelejtik, hogy valahogy haza is kell menni, és szinte mozgás képtelen állapotba hozzák magukat.

Elköszöntünk egymástól, és mondtam nekik nagyon vigyázzanak magukra hazafelé!