Szép, csendes, napsütéses idő volt, és szombat lévén nem volt sok bringás az úton. Jó hangulatban haladtam, közben azon gondolkodtam, hogy visszafelé bemegyek a budafoki piacra, veszek gyümölcsöt, meg tegnap azt mondták, hogy a magokat áruló ember szombatonként szokott jönni. Ugyan is napraforgó kellene vennem, mert rendszeresen idejár egy zöldike pár enni, és már lassan elfogy a napraforgó.
Így gondolkodtam, amikor is egyszer csak egy kanyar után, a vízművek egyik telepe előtt, a kerítés mellett megláttam a gyönyörű napsütésben, összebújva, ezt két kölyök macskát. Ahogy megláttak az egyik eltávolodott, valószínű ő a félősebb. Azt hittem elájulok! Szerintem ezeket ide kirakta valaki, és a sorsra bízta, hogy mi lesz velük. Kb 10-12 hetes kölykök lehetnek.
Szombaton erre nincs sok autó, de néhány azért előfordul. A vízművek telepén mindig vannak emberek. Ha van bennük egy kis lélek, meg jó érzés akkor nem bántják őket, talán még enni is adnak nekik.
Mikor visszafelé jöttem, éppen az úttesten ettek valami. Nem mertem odamenni megnézni, hogy mit, mert nem akartam elriasztani őket. Meg az az igazság, hogy csak hiú reményeket keltenék bennük, mert én nem tudok velük mit kezdeni. Bízom benne, hogy a vízműveknél kapnak valami könyörületet, és ellehetnek valahogyan.
Ez a látvány egy kicsit enyhítette a dühömet, mert ő a saját postaládájukon napozott. Őt már jó néhányszor láttam errefelé, neki jó gazdái lehetnek, mert ahhoz képest, hogy kijáró macska, jól néz ki.
Ennek a fának kidöntését láttam, mert éppen akkor arra jártam. Útban volt szegény az útépítésnek, és ezért kellett meghalnia. Az óta már rengeteg földet, és tömörítő anyagot hordtak ide, hogy feltöltsék a talajt a megfelelő szintre, mert a M0-t szélesítik. 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése