Így tanul a gyerek!

Ő nem a kacsakergető kisgyerek. A virágot szereti, és mily hihetetlen tudja, hogy nem szabad letépni, mert akkor elhervad. És ezt az anyukája mondta neki! Ez a kisgyerek is tanult valamit:-) Jót? Igen! Örök életében becsülni fogja a virágot!:-) Gratulálok anyuka!

Egy ilyen kacsát kergetett az a kisgyerek akinek a szülei nem is gondolták, hogy rá kellene szólni a gyerekre! Ez a gyerek is tanult valamit! Jót? Nem biztos, sőt biztos, hogy rosszat! Gratulálok kedves szülők!

Már egy ideje megint napi rendszerességgel bringázom. Még nem kora reggel, mert elég hűvös van, és semmi sem kötelez arra, hogy csakis reggel hat órától délelőtt tízig lehet bringázni. Különben sem szeretem a megrögzött ragaszkodást a szokásokhoz. Gyakran a már jól ismert déli Duna szakaszon tekerek, de van hogy másfelé is elmegyek. Különösen akkor ha valami elintézni való akad. Ilyenkor, ha vásárolni kell akkor útba ejtem valamelyik lehetőséget, és a bringa hazahozza a csomagot.

Ma is elindultam, úgy tíz óra tájban. Most nem dél felé mentem, hanem eltekertem a Lágymányosi öbölbe. Már egyre szebb, sok friss zöld, néhány virág is mutatkozik már. A gyep is nagyon szépen gondozott. A még üres pavilonokat is kezdik berendezni. Mindig vannak kint családok kicsi gyerekekkel, a játszótér is mindig tele van. Főleg hétvégén, ezért szeretek inkább hétköznap menni. Nem a gyerekek zavarnak, hanem miután csak ez az egy ilyen lehetőség van a kerületben, ezért kicsi arra, hogy a gyereke is, meg a bringások is biztonsággal elférjenek. Azt hiszem, hogy nem a családoknak, és a kicsi gyerekeknek kell másfelé menni, hanem hétvégén a bringásoknak!

Ma igen jól ellehetett férni, voltak anyukák gyerekekkel, idősebb emberek sétálni, pihenni, és egymással beszélgetni.

A kacsák nagyon szelídek. Egy pár éppen előttem totyogott át az úton. Meg is álltam fotózni, de mire előszedtem a gépet, már csak a tojót tudtam lekapni, és már a füvön sétált.

Visszafelé jövet, egy másik részen egy kicsi gyerek egy elég nagy homokozólapáttal a kezében kergetett a kacsát. A kacsa szaladt a gyerek utána, a szülők meg nevetve nézték a gyakorlatot végző gyereküket. Megálltam és vártam egy kicsit, hátha rászólnak a gyerekre. Nem tették!

Tudom, hogy nem igazán hálás dolog, de én nem bírtam szó nélkül, és szépen kértem a kisgyereket, hogy ne zavarja a kacsát. A gyerek azonnal megállt, a szülők meg igyekeztek megnyugtatni, hogy nem bántja, nem lesz semmi baja! A legszebb a volt, hogy " Mi is szeretjük az állatokat"!

Nem akartam sem oktató napot tartani, sem elmérgesíteni a helyzetet, úgy hogy a kisgyereknek kezdtem dicsérni a lapátját, és kérdezgettem, hogy mit fogsz vele csinálni?

Persze válasz nem jött, de nekem kedvem lett volna megkérdetni, hogy hogyan szeretik az állatokat, gyerekjátékként, vagy a tányéron ebédnek?