Erőgyűjtés!

A M0-s útépítése a Hárosi hídnál.

Hatalmas gépek az építkezésnél.

Szépen kizöldült bringaút.

Megint találkoztunk a Mircivel is.

Ma megint reggel mentem, azaz mentünk bringázni. Azért a többes szám, mert együtt mentünk azzal kedves bringás ismerősömmel, aki a nem túl régi életveszélyes egészségi gondja ellenére rendszeresen bringázik.

Az történt ugyanis, hogy egy alkalommal elindult bringázni, és csak a következő sarokig jutott, mert szívinfarktust kapott! Ez még tavaly késő ősszel történt. Érezte, hogy valami nagyon nem jó, mert erős baloldali, mellkasi fájdalma volt. Leszállt a bringáról, megfordult és elindult visszafelé. Elérte a házukat, felment, és a bringát is felvitte lifttel az emeletre, helyre rakta a bringát, és csak ezután hívta a mentőt. Egészségügyi lévén pontosan tudta, hogy mi a baj, így a mentőket részletesen tájékoztatta,ezért rohammentőt küldtek, és vitték a kórházba. A kórházi kezelés, és gyógyulás után szanatóriumba utalták. Minden orvostól azt kérdezte, hogy bringázhat-e még ha felépül. Egyedül a szanatóriumi orvos biztatta, hogy nagyon úgy néz ki , hogy igen! Bőven karácsony után jöhetett haza, és az volt az első kérdése, hogy megyünk bringázni?

Mentünk, és megfelelő fokozatosság után ma már velem egy szinten bringázik. Még annyit tennék hozzá a történetéhez, hogy tőlem hét évvel idősebb, 79 éves!

Nem tévedtem! Ma is ott volt.

Névre szóló személyes iratok.

Törvényeket, rendeleteket tartalmazó közlönyök.

A papírhegy mennyisége talán jobban megítélhető egy távlati felvételen.

Hivatalos pecsét, és aláírások egy személyes dokumentum alján!

A másik blogban leírtak miatt lelkileg nagyon elfáradtam, ezért úgy döntöttem, hogy elmegyek bringázni. Muszáj volt egy kicsit felfrissülni, kiszellőztetni az agyam, egy kis lelkierőt gyűjteni. Ráadásul, mikor utoljára kint voltam láttam egy hatalmas papírkupacot, amit csak autóval lehetett oda vinni, mert annyi volt.

Nem kora reggel mentem, mert más elfoglaltságom adódott, amit feltétlenül meg kellett oldani!

Délelőtt nagyon jó idő volt ezért úgy tíz óra tájban el is indultam. Ahhoz képest hogy hétköznap van meglepően sok gyerekes családdal találkoztam. Lehet, hogy még iskolai szünet van, és talán még a családi bringázás a legolcsóbb elfoglaltság. Hasznosnak nagyon hasznos, mert jó levegőn végzett mozgás, ráadásul együtt van a család. A gyerekek szempontjából ez sem elhanyagolható körülmény!

Végig mentem a szokásos úton, és láss csodát:-) Meg van a papír kupac, hiánytalanul! Csináltam néhány fotót, mert legutóbb annyira meglepődtem a látványtól, hogy elfelejtette fotózni. Hát nem tévedtem, tényleg ott volt, és ott van!

Ide is teszek néhányat.

30,-km!

Ma túl mentünk a lovardán, és a nyúlgát mellett ezzel a szépséggel találkoztunk.

Úgy látszik szimpatikusok voltunk neki, mert jó alaposan megvizsgált bennünket.

Őt a híd alatti bringa terelőút mentén láttuk. Szerintem egy vemhes nőstény. Ki tudja mi lesz a kölykeivel, ha megszületnek. Ez most munkaterület, komoly földmunkák folynak, mert az M§-s utat szélesítik.

Már megint napi rendszerességgel bringázom. Néhány napja átálltam a kora reggeli indulásra.

Egy kicsit csípős a reggeli levegő, de már nincs annyira hideg.

Van egy kedves bringás ismerősöm akit tavaly bringázás közben ismertem meg. Gyakran találkoztunk a bringaúton és egyszer csak megbeszéltük, hogy a jövőben ne hagyjuk a véletlenre, hanem beszéljük meg, hogy mikor megyünk. Nem kötelező együtt menni, de szólunk egymásnak, és ha mindketten tudunk akkor együtt megyünk.

Ma reggel már lent jártam Budatétényben amikor a Rózsika rám telefonált, hogy megyünk-e, mondtam, neki, hogy én már megyek, de visszafordulok, hogy eléje menjek. Akkor már benne volt az órámban, meg a lábamban 8km.

Így visszafordultam, és a találkozás után együtt folytattuk az utat. Ilyenkor nem sietünk, időnk van, és jókat beszélgetünk. Közben csinálok néhány fotót, ha valami érdekeset látok. Aztán az is előfordul, hogy annyira meglepőt látok, hogy egyszerűen elfelejtem, hogy le kéne fotózni. Ma is így jártam! Ugyan is ráakadtunk egy nagy halom kidobott papírra ami első látásra reklámújságoknak nézett kei, de mikor jobban megnéztük, láttuk, hogy egy nyolcadik kerületi iskola irattárát üríthették ki, mert elég sok hivatalos irat is van a gyűjteményben.

Holnap, ha nem esik az eső megint megyünk, és akkor csinálok néhány fotót. A környezet szennyezésén kívül az is felháborító, hogy személyes iratok is vannak a szemétben!

Így tanul a gyerek!

Ő nem a kacsakergető kisgyerek. A virágot szereti, és mily hihetetlen tudja, hogy nem szabad letépni, mert akkor elhervad. És ezt az anyukája mondta neki! Ez a kisgyerek is tanult valamit:-) Jót? Igen! Örök életében becsülni fogja a virágot!:-) Gratulálok anyuka!

Egy ilyen kacsát kergetett az a kisgyerek akinek a szülei nem is gondolták, hogy rá kellene szólni a gyerekre! Ez a gyerek is tanult valamit! Jót? Nem biztos, sőt biztos, hogy rosszat! Gratulálok kedves szülők!

Már egy ideje megint napi rendszerességgel bringázom. Még nem kora reggel, mert elég hűvös van, és semmi sem kötelez arra, hogy csakis reggel hat órától délelőtt tízig lehet bringázni. Különben sem szeretem a megrögzött ragaszkodást a szokásokhoz. Gyakran a már jól ismert déli Duna szakaszon tekerek, de van hogy másfelé is elmegyek. Különösen akkor ha valami elintézni való akad. Ilyenkor, ha vásárolni kell akkor útba ejtem valamelyik lehetőséget, és a bringa hazahozza a csomagot.

Ma is elindultam, úgy tíz óra tájban. Most nem dél felé mentem, hanem eltekertem a Lágymányosi öbölbe. Már egyre szebb, sok friss zöld, néhány virág is mutatkozik már. A gyep is nagyon szépen gondozott. A még üres pavilonokat is kezdik berendezni. Mindig vannak kint családok kicsi gyerekekkel, a játszótér is mindig tele van. Főleg hétvégén, ezért szeretek inkább hétköznap menni. Nem a gyerekek zavarnak, hanem miután csak ez az egy ilyen lehetőség van a kerületben, ezért kicsi arra, hogy a gyereke is, meg a bringások is biztonsággal elférjenek. Azt hiszem, hogy nem a családoknak, és a kicsi gyerekeknek kell másfelé menni, hanem hétvégén a bringásoknak!

Ma igen jól ellehetett férni, voltak anyukák gyerekekkel, idősebb emberek sétálni, pihenni, és egymással beszélgetni.

A kacsák nagyon szelídek. Egy pár éppen előttem totyogott át az úton. Meg is álltam fotózni, de mire előszedtem a gépet, már csak a tojót tudtam lekapni, és már a füvön sétált.

Visszafelé jövet, egy másik részen egy kicsi gyerek egy elég nagy homokozólapáttal a kezében kergetett a kacsát. A kacsa szaladt a gyerek utána, a szülők meg nevetve nézték a gyakorlatot végző gyereküket. Megálltam és vártam egy kicsit, hátha rászólnak a gyerekre. Nem tették!

Tudom, hogy nem igazán hálás dolog, de én nem bírtam szó nélkül, és szépen kértem a kisgyereket, hogy ne zavarja a kacsát. A gyerek azonnal megállt, a szülők meg igyekeztek megnyugtatni, hogy nem bántja, nem lesz semmi baja! A legszebb a volt, hogy " Mi is szeretjük az állatokat"!

Nem akartam sem oktató napot tartani, sem elmérgesíteni a helyzetet, úgy hogy a kisgyereknek kezdtem dicsérni a lapátját, és kérdezgettem, hogy mit fogsz vele csinálni?

Persze válasz nem jött, de nekem kedvem lett volna megkérdetni, hogy hogyan szeretik az állatokat, gyerekjátékként, vagy a tányéron ebédnek?