Kellemest a hasznossal.

A párás levegőben alig látszott a szemben levő, Csepeli víztorony.

A csepeli erőmű kéményeinek füstje, eltakarta a napot.

Ma kellett menni a három hónapos orvosi ellenőrzésre. Az idő szépnek ígérkezett, úgy hogy bringával mentem. Az igaz, hogy szerencsés vagyok, mert ha már orvoshoz kell menni, legalább nem nagyon messzire. Fél tízre kellett menni, a levegő még egy kicsit csípős, meg párás volt. Ennek megfelelően fulladtam egy kicsit, de nem volt vészes. Pont ezért kellett menni ellenőrzésre.

Legutóbb mikor ott jártam nagyon felháborodtam a rendelő gondnokának az eljárásán. Történt ugyanis, hogy a bejáratnál csak az utcán van egy elég labilis bringatároló. Valami régi típusú szerkezet lehet, mert a réselésébe nem fér bele terepgumis kerék. Ezért a tároló rekeszek közti részre kell betolni a bringát, akkor meg a fele kilóg az úttestre, a másik fele meg a járdára. Mindkét helyen útban van. Sem az autók, sem a gyalogosok nem férnek tőle rendesen. Ráadásul nem is igazán van biztonságban ott a bringa. Ezért aztán betoltam a bejárati járdára, és a kis kerítéshez rögzítettem.

Felmentem az emeletre bejelentkezni, majd vártam a soromra, és közben megláttam a földszinten a gondnokot, egy fűrészlappal a kezében. Valahogy rossz érzésem támadt, mert láttam kimenni az udvarra, ahol állt a bringám. Leszaladtam utána, és ott találtam a bringa mellett, éppen lefűrészelni készült a lakatot.

Nagyin felháborodtam, hogy mégis hogy gondolja más tulajdonában kárt tenni. Azzal indokolta, hogy nem jó helyen áll, mert a tároló nem itt, hanem az utcán van. Elmondtam neki a kifogásaimat, és igaz nem éppen úri stílusban dicsértem észbeli képességeit, és kivittem az utcára a bringát.

Majd bementem a rendelésre, már vártak, úgy hogy a felháborodás még bennem volt.

A doki meg az aszisztens is elítélték az eljárást, de a doki hozzátette, hogy az a bejárat a kerekesszékes betegek bejárata. Akkor viszont rajtam volt a meglepődés sora, hogy ezt miért nem mondta a gondnok, vagy miért nem írják ki, ha már nekem nem volt ennyi eszem, hogy kitaláljam, de ha ki lenne írva talán észrevettem volna.

Ezután lefelé jövet megkerestem a gondnokot, és elnézést kértem tőle, de azt is mondtam neki, hogy legalább írják ki, hogy az a kerekesszékes emberek bejárata.

Mondanom sem kell, hogy még ma sincs kiírva, de a bringát az utcára kötöttem ahhoz az ócska, nem biztonságos tárolóhoz.

Találkoztam a gondnokkal is, és kiderült, hogy észrevette, és figyelte a bringámat, hogy nehogy elvigye valaki.

De jó lenne, ha mindenben, legalább ilyen szintem megértenénk egymást!