20,-Km!

Ezt a fotót jan.18-n készítettem. Itt még mindkét ága megvolt a vízbe dőlt fatörzsnek. A sima víztükörben egy szabályos ily képét mutatja.

Ma ugyanaz a fatörzs már szétfagyott, és egyik ága beledőlt a vízbe. Most egy vízből kiemelkedő krokodilra emlékeztet.
A teljes vízfelület fagyott, de már sok helyen feltör a víz a jég tetejére.

Ma megint nagyon jó idő van, és nem hagytam ki a bringázást. 11 óra után indultam, és a szokásos útvonalon hajtottam végig. Hogy meddig megyek, megcsinálom-e a 20km-t, azt attól tettem függővé, hogy milyen erős szembe szélben kell hajtanom.

Mondhatom, hogy csak egy kis tavaszi szellőcske volt, így egyre biztosabbra vettem, hogy végig megyek. A táj, még télies, madarak sem énekelnek, de a levegő, és a napfény nagyon jó volt.

A földutak elég sárosak, de árnyékos részeken még a hó is látszott. Azon a kis halásztelepülésen, ahol a Mirci macska lakik szabályos lekvár szerű sár van. Alig bírtam a bringát keresztül hajtani. Állandóan attól féltem, hogy le kell tenni a lábam, akkor elmerül a cipőm a folyékony latyakban.

Eddig mindig azt gondoltam, hogy szívesen laknék ott, de most rájöttem, hogy nem nekem való, borzalmas.

Aztán mikor innen kijutottam a Hárosi Dunapartra, akkor már nagyon nem bántam, hogy elbringáztam odáig.A z M0-s alatt nem mentem át, részben, mert ott is nagy sár volt, részben, mert nem tudom, hogy mi van a lovarda kutyáival, és már régen megtanultam, hogy jobb a békesség. Hát most is betartottam. Így 4km-t megint másfelé kellett megtennem.

Ennek a Dunapartnak a szépsége most is megragadó, nem csak tavasszal és nyáron. Nem bánom, hogy elbringáztam odáig!