És még mindig hisznek az embercsempészeknek!

Ma reggel is mentem bringázni. Már előre összeszorult a gyomrom, hogy vajon mit fogok találni.
Találtam! Még mielőtt kiértem volna a Duna partra, de ahhoz nagyon közel, egy út menti zöld területen megláttam egy csoportot. Egy fiatalember telefonnal a kezében járkált, beszélni próbált az általa hívottal, de úgy láttam, hogy nem sikerült neki. A többiek, felnőttek gyerekek vegyesen,  a földön fekve aludtak. Egy fiatal nő láthatóan többiek a többiek álmát vigyázta, mert az egyik gyerek mellett ülve halkan beszélgetett a telefonálni szándékozó fiatalemberrel. Rájuk köszöntem, és megálltam, barátságosan visszaköszöntek. Kérdeztem, hogy honnan hová, és megint az volt a válasz, hogy Szíria, Németország. Azt nem kérdeztem, hogy hogyan, mivel, kivel, mert erre úgy sem kaptam volna választ, mert nem adják ki azt akiről elhiszik, hogy segíteni akar nekik! Na én pont ettől a fajta segítségtől féltem őket, de ők még mindig bíznak! Sőt, hogy Merkel kijelentette, hogy az összes Szíriából érkezőt befogadják, és nem tűri a bevándorlás, és bevándorló ellenességet, (amivel én teljesen egyetértek), nálunk úgy alakul ahogy látjuk, hogy alakul, hát a lehető leggyorsabban igyekeznek elhagyni Magyarországot. Még akkor is ha nem kevés kockázattal jár az remélt utazás.
Megkérdeztem, hogy fotózhatom-e a csoportot, azt mondták, hogy nem! Így nem is fotóztam, mert nem az én szándékom a fontos, hanem az, hogy ők mit akarnak, elfogadják-e , hogy nyilvános legyen, hogy adott időben éppen hol vannak, és mire készülnek.
Elköszöntem tőlük, majd kb egy óra múlva jöttem vissza felé, akkor szedelődzködtek. Megálltam megint, jó utat kívántam nekik, és elköszöntem tőlük.

A másik helyen is láttam négy fiatalember, éppen egy taxissal beszéltek, majd a taxi elment. Ők maradtak. Arról sincsenek kétségeim, hogy ők mire vártak.