Már régen nem jártam erre, és nem írtam semmit, ezért úgy néz ki mintha semmi nem történne. Pedig mostanában is minden reggel bringázom a szokásos bringautamon.
Reggel óta nem hagy békén egy gondolat. Budtétényben, Dunatelepen történt egy dolog ami nem hagy nyugodni. Az egyik házban lakott egy idős ember, egy tacsi keverék kicsi kutyával. Az idős ember egy bot segítségével minden reggel sétált egy kört a lakóterülete körül, és a kutya elkísérte. Egyszer eltűntek, illetve valamiért nem láttam őket. Nem lehetett nem észrevenni a változást, mert a kutya egy nagyon harcias kis jószág, minden alkalommal úgy ugatta a bringát mintha legalábbis egy szörnyeteg támadásától tartott volna. Egy reggel nem jöttek, és az óta nem is láttam őket.
Egy ottani ismerősömtől kérdeztem, hogy nem tudja-e mi az oka, hogy nem látom a harcias kis kutyát, meg a gazdáját. A válasz nagyon rossz volt, a következő: a gazdi meghalt, és a kiskutyát elvitték valahová.
Tegnap még azt írtam volna, hogy volt, meg volna, de ma reggel történt valami. A kapu előtt ahol laktak megláttam a kiskutyát. Nem lehetett nem észre venni, mert hangosan ugatott. Jellegzetes hívó vakkantgatásokkal, erős fark csóválással. Látszott, hogy szeretne bemenni az udvarra.
Egyszerűen nem tudom, hogy mi van, mi történt, lehet, hogy most tért haza, és a gazdáját hívja.?
Lehet, hogy egy kutyahűség megnyilvánulását láttuk?
Megpróbálom kideríteni!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Sajnos ma reggel senki olyannal nem találkoztam a területen, aki érdemi felvilágosítást tudott volna adni. És a kiskutyát sem láttuk, de még mindig nem hagy békén az a kép ahogy beakart menni az udvarra. Mintha csak azt mondta volna, hogy itt vagyok, nem halljátok! Haza jöttem! Be szeretnék menni!
VálaszTörlés