A part menti bokrokat víz borítja.
Ugyan az a szakasz, alacsony vízállásnál.
A hárosi Duna szakasz egy részlete.
A budafoki hegyek vizét összegyűjtő patak torkolata, szokásos vízállásnál.
Ugyan az a pataktorkolat, áradáskor.Már korábban is beszéltem róla, hogy nagyon szeretem a Dunát. Főleg korán reggel, napkeltekor. Hatalmas, és méltóságteljes, és nagyon nyugodt, mint egy bölcs, sokat tapasztalt idős ember. Minden titkok tudója, és őrzője. Ha elég figyelmesen hallgatod sok mindent elárul.
Meg tudhatod, hogy milyen emberek lakják a környezetét, azok hogy bánnak vele, szeretik, tisztelik, vagy csak elfogadják, mint ami mindig ott van a kezük ügyében. Elvehetik javait, amire meg már nincs szükségük azt egyszerűn a vízbe dobják, mintha rábíznák a takarítást. Tiszta vizet várnak tőle, de mindent megtesznek azért, hogy ezt lehetetlenné tegyék.
Hatalmas medrébe mindent befogad és megtisztít. A sok apró vízfolyás hatalmas folyammá egyesül benne. Hátán mindent elvisz amit az emberek rábíznak, és eközben összeköti egymással az útjába kerülő népeket. Néha előfordul, hogy túl sok víz gyűlik össze, amit csak nagy nehezen tud a medrében tartani. Ilyenkor még hatalmasabb, sőt már-már fenyegetőnek tűnik, mintha mindent és mindenkit magával akarna ragadni, de gy kis segítséggel, csak-csak elviszi azt a rengeteg vizet.
A segítség a gátak emelése, és türelmes várakozás a víz lefolyására.
Mindezt meghálálja, mert útja során kellő mennyiségű és minőségű ivóvizet ad a környezetében élő emberek számára.
Ezért hát emberek, nagyon vigyázzatok rá, szeressétek, tiszteljétek, mert a jövőtök függ tőle!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése