A bringaút mentén már több esetben segítettem emberen és állaton egyaránt. Volt, hogy egész éjszaka szórakozó fiatalok reggelre magatehetetlen állapotban hevertek a földön, volt hogy cukorbeteg fiatalembernek defektes volt a bringája, és Érdre kellett mennie, mert ott lakott, és csak otthon volt gyógyszere. Volt, hogy állatot kellett menteni, volt hogy nem találtok az utat, és még ki tudja mi minden eset fordult elő, ami mellett az arra járók szó nélkül elmentek. Nekem sohasem sikerült, de valahogy nem is akartam. Egyszer mentem el földön heverő emberek mellett, akkor sem mentem messzire, mert valahogy muszáj volt visszamenni és segíteni. Eddig még mindig megtaláltam azt a módot hogy segíthessek. Volt hogy észre sem vette akin segítettem, volt hogy nem győzte köszönni, hogy egyáltalán megálltam, és még segítettem is! Eddig ez valahogy így működött! De most félek, hogy kudarcot vallok a szándékommal!
A következő történt, és még történik is folyamatosan. A Duna parton, a 11. és a 22. kerület határán, a Hosszúréti patak, és a volt4-s számú házgyár épülete közötti szakaszon egy fiatal nő, megtalálta a már korábban, valaki által kidobott kanapét, és azon tölti az éjszakáit! Addig amíg kánikulai nyári melegek voltak az éjszakák, még csak-csak elment valahogy. De október közepe táján amikor az éjszakák már elég hűvösek, és egyre hűvösebbek lesznek, sőt nem sokára bejönnek a fagyok, nem jó megoldás, sőt mondhatnám, hogy életveszélyes megoldás! Nem tud annyira betakarózni, még akkor sem ha van mivel, hogy ne hűljön le veszélyesen a test hőmérséklete. De egyenlőre nincs is megfelelő takarója, és már az éjszakák 4-5 fokos hőmérséklete is életveszélyes! Felteszem, hogy tápláléka sincs megfelelő, akkor meg éppen életveszélyes helyzetben van egy fiatal nő! Egy ember aki talán a nem is a saját hibájából került ilyen kétségbeejtően kiszolgáltatott helyzetbe!
Úgy gondolom, hogy mindenkinek kötelessége a segítség nyújtás! Egyenlőre még nem találtam olyan szervezetet aki segített volna, mert még ma reggel ott találtam a fiatal nőt.
Nem adom fel, tovább keresem a lehetőséget, azt szervezetet, vagy hivatalt, vagy bármit ami, vagy aki segíthet ezen az emberen! Mert ő is ember, még ha valamilyen oknál fogva a társadalom peremére is került!!!!
