Bundás, nyugodj békében!
Amikor megáradt a Duna, elöntötte a bringaút egy részét is.
Egy szép tükör a Hárosi Duna megáradt vízében.Tavasztól megint, rendszeresen bringázom. Reggel 6 óra tájban indulok, és a Duna parton tekerek, egészen Budatétényig, valamivel a Hárosi hídon túlra.
Közben megint találkozom a kutyát sétáltató ismerősökkel. Mindenki megvan, akikkel tavaly is találkoztam, és néhányukkal beszélgetünk is.
Budatétényben egy régi szemétlerakót, ami az évek során egy valóságos, természetes vadonná változott, felszámolnak, és beépítenek. Kár érte, mert nagyon sok madár lakja, őzek, nyulak vannak a területen. Jobban mondva csak voltak, mert már elmenekültek, és azóta már biztos el is pusztultak. Egy alkalommal láttam néhány menekülő őzet a szomszédos búzatáblába. Az egyik kutyás ismerősöm mesélte, hogy egy őz bekeveredett egy kertbe, ahonnan nem tudott tovább menni. Mire kinyitották a kaput, hogy menekülni tudjon, addigra alaposan megsérült, mert többször nekiugrott a kerítésnek. Nem tudni mi lett vele, lehet, hogy nem élte túl a sérüléseket.
Időközben volt egy dunai áradás, ami elég nagy volt, előfordult, hogy annyira kiöntött a víz a bringaútra, hogy nem tudtam átmenni rajta. Ez csak egy nap volt, de még mióta bringázni járok most volt ekkora víz először.
Egy reggel az egyik kutyás ismerősöm nagyon szomorú hírrel fogadott. Neki három kutyája volt, mindhárman nagyon kedves barátságos kutyák. Azon a reggelen csak két kutyával volt sétálni, kérdeztem, hogy hol van a harmadik, és szomorúan mesélte, hogy sajnos a harmadik, a Bundás baleset következtében meghalt. Egy séta alkalmával, már hazafelé indultak amikor beleesett egy régen elhagyott, fedetlen gödörbe, aminek az aljában valamilyen gáz fejlődött, és mire sikerült kiszabadítani, addigra a Bundás meghalt. Teljesen ledöbbentem, nagyon sajnáltam, és sajnálom még ma is.
Még csak hét éves volt, és teljesen értelmetlen halált halt szegény Bundás.
