A Duna, a bölcs öreg.

Béke, és nyugalom.

Az óriás, amikor dolgozik.

Megint megmutatta erejét, és bölcsességét. Imitt-amott kilépett a szokásos medréből, de nagyobb bajt nem csinált, csak figyelmeztette az embert, hogy ne felejtse el, nem csak adni tud, de elvenni is ha, visszaél a lehetőséggel amit ad az ember számára.
Legfőbb adomány a VÍZ, ami nélkül az ember nem élhet. Aztán a vízben elő halak. Majd az általa előállított energia, ami nélkül ma már nem is tudjuk elképzelni az életet. Akárcsak az általa elszállított ipari termékek sokasága nélkül. Aztán itt van a természeti környezet ami kíséri az útját, a látvány ami mindig megnyugtatja az embert. A csend, a béke, a nyugalom ami a környezetében fogadja az odalátogatót.
Legfőbb erénye, hogy mindezért nem kér mást csak azt, hogy vigyázzunk rá, hogy ne tegyük tönkre, ne szennyezzük a vízét.

Szépek voltak.........

Ma megint olyan szépséget láttam, amit eddig még csak egyszer sikerült látni, és akkor is csak egyet. Nevezetesen: három szajkót, népies nevén Mátyás madarat.
Lent, Hároson, a bringaúton egy kanyar után láttam meg őket. Csak az a baj, hogy mire megállok és előszedem fényképező gépet addigra elszállnak. Most is ez történt. Ezért aztán a net-ről vettem le egy fotót, hogy meg mutassam, hogy milyen madár őkelme. Ugyan itt már tavasszal is láttam egyet, és akkor sejtettem, hogy párja is van, és költeni fognak, de azt nem sejtettem, hogy meg is láthatom őt. Nagyon szép madár. A népnyelv azt tartja róla, hogy a fiatal példányokat beszélni is meg lehet tanítani. Szerintem inkább békén kell hagyni őt a természetes élőhelyén, és télen ugyan úgy mint a többi pinty félét etetéssel segíteni a téli túlélésben.

Hová lettek a madarak?

Így masíroznak ők, sorban, mindenki a maga helyén. A Háros szigettel szemben, a csónak kikötőben.

Itt is ők, legelés közben. Látszik, hogy itt senki sem zavarja őket, mert megengedik, hogy lassan közelebb menjek.

Áradáskor a Kopaszi gátnál. Itt is megszokták az ember közelségét.

Emberbarát, steril környezet a Kopaszi gátnál. Az énekes madarak eltűntek, mert zavarja őket az emberek zaja, és állandó jövés-menése, és a szépen rendben tartott parkban nem találnak ennivalót sem.

A vízben és a vízparton gazdag a madárvilág. Rengeteg vadkacsa, sirály, és kormorán van. Néhány alkalommal egy szürke gém párt is láttam. A kormoránokat a horgászok nem nagyon szeretik, mert kifogják előlük a halakat. A kacsák a part menti bozótosban költenek is. Elég sok kiskacsa áldozatul esik a parton élő rengeteg szarkának, és szürke varjúnak. Ennek ellenére azért mindig felnő közülük annyi, hogy az állomány állandónak tekinthető.
A Hárosi szakaszon, több alkalommal Gólyát is láttam. Itt, és a Budafoki pataktorkolatnál békákat is hallottam. Ezek a dolgok azért fontosak, mert a nagyváros peremén egy természetes élőhelyet lehet megfigyelni. A nagyvárosban felnövő gyerekek már nem sok helyen láthatnak ilyet. Nem is tudják már, hogy ezek értékek, amit meg kell becsülni.
A part bokros részein nagyon sok kis énekes madár van. U.m. Stiglicek, Rozsdafarkuk,Zöldikék, Rigófélék, és még néhány faj amit csak hallottam énekelni, és nem tudom azonosítani, hogy ők kik is tulajdonképpen.
A fácánok tavasszal és nyárvégén, amikor a csibék már felnőttek, a bozótosban keresgélik a táplálékukat.
Az az igazság, hogy ezeket az állatokat én kora reggel tudom megfigyelni, amikor még csend és nyugalom van. Nem háborgatja őket sem ember sem a kint sétáltatott kutyák. A legtöbb kutyatulajdonos nem engedi meg a kutyának, hogy zavargálja a Fácánokat, de sajnos van olyan is aki még küldi is a kutyát, hogy keresse meg a fészket. Ez nagyon sajnálatos dolog, mert nem fogja fel, hogy olyan értékek vannak a közvettlen környezetében, amit ha elpusztít, talán nem is pótlódik, végleg elvész erröl a területről. Akkor pedig egy steril, néma táj lesz ahol már az ember sem érzi jól magát, és a furcsa az lesz, hogy majd nem is fogja tudni, hogy miért nem érzi jól magát!
Néhány napja, amióta magas a vízállás, nem látom a vizimadarakat, nem tudom, hogy hova lettek?